Dark Mode (sötét mód) – ezt látják mostanság üdvözítő megoldásnak a boldogulásukat a műtárgypiac legfelső szintjén kereső szakemberek. Tikos árverésekről hallani, amelyeken egy-egy kivételesen értékes, a nyílt piacon soha nem látott kincs megszerzésére kínálnak lehetőséget, de nem akárkinek. Csillagászati árakról suttognak, néhány kiszivárgott információ alapján arra lehet következtetni, hogy a zárt ajtók megsokszorozzák a portéka értékét.
Ahogy mondják, „bálnákra” vadásznak a nagy aukciósházak, de az újonnan alapított vállalkozások is – a műtárgypiacot ismerő szakértők körében egyre erősödik a meggyőződés, hogy
az igazán különleges áru értékesítése nem nyilvánosságot, inkább intimitást igényel.
Maroknyi ember között kell megtalálni a bálnát, akit pont az a műtárgy érdekel, és persze eléggé ki van bélelve a bukszája, hogy meg is fizesse azt. Ha meg van az ember, semmi szükség nincs a nagyterem zűrzavarára, a versenytársak amúgy sincsenek egy súlycsoportban, egy diszkrét klubhelyiség is megteszi, ahol a szakértők, ügyvédek elláthatják feladataikat.
A Canvas művészeti magazin hírleveléből 2024-ben értesülhetett először a nyilvánosság egy titokban lebonyolított értékesítésről. Igazán azt sem tudni, hogy ki vett részt a licitálásban, lehet, csak Dmitrij Ribolovljev volt az egyedüli szerencsés, aki meghívót kapott a Christie’s-től. Az orosz milliárdos, egyebek mellett az AS Monaco futballcsapat tulajdonosa is, ismert szereplője a műkereskedelemnek, perek sora kíséri üzletelését, és az övé volt a 2017-ben 450 millió dollárért eladott Salvator Mundi, Da Vinci alkotása. Ha hinni lehet a kiszivárgott információnak, a titkos eseményen az eladó portéka egy Rothko-mű, a „Lila, zöld, piros” kompozíció volt, és az orosz milliárdos 195 millió dollárt adott a vászonért. Ami a Rothko-műveket illeti, esetükben nyilvánosan egy 2012-es árverés hozta a legmagasabb árat, 86,9 millió dollárral; a „Narancs, vörös, sárga” kompozíciót a Christie’s értékesítette. Tavaly a legdrágábban eladott Rothko-mű, egy sárga kompozíció 62 millió dollárt ért.
A Christie’s 2021-ben lépett
A Christie’s egyébként 2021-ben indította el ezt a formátumot, az üzletág irányítója Adrien Meyer úgy nyilatkozott: nem akarnak évente 10 magánaukciót tartani, csak kivételes műalkotásokat adnak így el, és ezekből nem sok van. Az ügyfelek élvezik az esemény bizalmas jellegét, azt a tényt, hogy a műalkotás mások tudta nélkül cserél gazdát, senki nem lát be a zsebeikbe. A legtöbb ár meghaladta a 100 millió dollárt, árulta el Meyer, a gyakorlatról pedig annyit mondott, az ügyfeleket telefonon vagy egyedi, nem átruházható videókapcsolaton keresztül hívják meg a részvételre.
Az aukció zárt ajtók mögött zajlik a Christie’s New York-i központjának árverési termében, a felek nem tudják, ki alkudozik rajtuk kívül, de láthatják az árverezőt és a Christie’s munkatársait, akik mások nevében licitálnak. Minden műhöz tartozik egy katalógus, promóciós videók és privát megtekintési lehetőségeket is biztosítanak.
De ennél is van privátabb esemény, mint annak nemrég a nagyközönség is tanúja lehetett, na persze csak a kezdő lépéseknek, és utána maradt számukra a találgatás. Történt ugyanis tavaly novemberben, hogy sokan láthatták, így az Artnet tudósítója is, amint egy kis csoport sietve elhagyta a Rockefeller Centert, amelynek árverőtermében a Christie’s 20.századi válogatásáért licitált a nagyközönség. A távozó néhány embert ez hidegen hagyta, arra koncentráltak, hogy Jussi Pylkkänen nyomában maradjanak. A neves független művészeti tanácsadó, nem is olyan rég a Christie’s elnökhelyettese, akinek számtalan emlékezetes árverésen koppant a kalapácsa, az Eleven Madison Park felé irányította a kis csapatot.
Akár inni is mehettek volna, de a Clemente Bar ezúttal egészen mást kínált számukra, a Fair Warning titkos árverését, amelyen az étlap attrakciója Andy Warhol Brigitte Bardot-ról készített, 8-12 millió dollár közötti becsértékű ragyogó portréja volt. A cinkos társaság tagjai kivétel nélkül milliárdosok, így a görög szállítmányozó, George Economou, az izraeli befektető, a világ legnagyobb Warhol-gyűjteményét magának mondható David Mugrabi, a New York-i képkereskedő Tony Shafrazi. Nem sok szivárgott ki arról, hogy pontosan mi történt a bárban, de bennfentesek értesülése szerint 16,7 millió került a Fair Warning kasszájába. Hogy kinek a zsebe lett könnyebb ennyivel, azt titok övezi, de a névtelenség megőrzése nyilvánvalóan feltétele volt a nyélbeütött üzletnek.
A Fair Warningot Loïc Gouzer, sokak által a piac fenegyerekének tartott, hajdani Christie’s sztár alapította 2020-ban. Már társelnök volt, amikor úgy döntött, elhagyja a patinás házat, amit előzőleg azért jó értelemben felkavart. Nem kisebb esemény fűződik a nevéhez, mint a világ máig legdrágább képének, Da Vinci Salvator Mundi-jának elkalapálása 2017-ben, ami megalapozta az akkor alig 37 esztendős svájci tekintélyét. Fontos szerepe volt a társaság üzletpolitikájának formálásában, különösen az eladó portéka felkutatásában, becsalogatásában jeleskedett. Sokmillió dollárt köszönhettek már neki, amikor úgy döntött, a „szabadságot” választja.
A Fair Warning tulajdonképpen egy árverési applikációra alapozta az értékesítést, és a kizárólag tagok számára elérhető online platformon pillanatok alatt szemkápráztató árrekordok születtek. Az Artnet adatbázisa 42, a Fair Warning által eladott tételt sorol fel, többnyire 1 millió dollár környékén. Gouzer egy ügyfél kérésére vezette be a személyes, meghívásos privát aukciókat. Az első árverésre tavaly májusban került sor a Coco’s nevű elegáns klubban, a New York-i GM épületben, egy 1971-es papírra festett Picasso-művet értékestettek az Artnet értesülése szerint. Gouzer a régi kollegát, Pylkkänent hívta meg árverezőnek. A kép állítólag 7,49 millió dollárért kelt el. Ezt követte ősszel a Bardot-aukció, és mint Gouzer nyilatkozta, tervei szerint májusban ismét színre, vagy inkább a színfalak mögé lépnek, de még keresi az eladandó mesterművet.
Brett Gorvy ugyancsak ismert „esőcsináló” volt a Christie’s-nél – ő azt állítja: a magasabb szinteken nem beszélnek sokat. Az általa alapított Lévy Gorvy Dayan Galéria is próbálkozik privát aukciókkal, Gorvy 2024-ben ebben a formában adott el egy 1966-os Francis Bacon-művet, George Dyer portréját. A beadó a gyűjtő, restaurátor Michael Chow volt, és még tudni lehetett, hogy a mű 1987-ben 1,87 millió dollárért, 2000-ben 6,6 millióért, majd 2014-ben 70 millióért fordult meg nyilvános aukción. A Financial Times egy évvel később közzétett értesülése szerint egy New York-i helyszínen bonyolított eseményen hatan alkudtak telefonon, köztük az izraeli hajómágnás, Eyal Ofer. Jussy Pylkkänen kezében volt a kalapács, és az alku 55 millió dollárnál indult. Ezzel ki is merült a kiszivárogtatás, hogy mennyinél koppant a kalapács, az titok maradt.
A Christie’s-nél egyébként 500 szakértő dolgozik a műtárgyak, ékszerek és más luxuscikkek privát értékesítésén, összekapcsolják a megfelelő árut, a fizetőképes vevővel, lezongorázva egyenként az ügyleteket. Születésnapra egy Birkin-retikül, vagy egy Basquiat-alkotás, ami hiányzik a gyűjteményből, vagy egy római márványtöredék, hogy tökéletes legyen a lakás dizájnja – mindent a kedves vevő szájíze szerint. Míg a nyilvános aukciók sikerének kulcsa az eladókkal ápolt jó kapcsolat, a magánügyletek a vevőre fókuszálnak.
Minden részletre figyelünk, tisztában kell lennünk az ízlésükkel, vágyaikkal, az előzményekkel és általában az érdeklődési körükkel. Olyan értékeket kell felhajtani, amelyek felbukkanására gyakorlatilag semmi esély nincs a nyilvános piacon, a nyélbeütött ügyletek részletei, az árak soha nem kerülnek nyilvánosságra, a szolgáltatás minden tekintetben személyre szabott, exkluzív és bizalmas
– mondta Adrien Meyer. Munkás az üzlet, de fial is: tavaly 1,5 milliárd dollárt hozott a konyhára ez a tevékenység az aukciósháznál.
A titokzatosság a jelek szerint nagyot lendít a műtárgyak értékén, a kereskedők pedig tisztában vannak azzal, hogy hallgatni arany.
A Christie’s titkos szűkkörű aukción értékesített egy Frida Kahlo-művet, valaki 150 millió dollárt adott a Me and My Parrot (1941) című vászonért.
Az ár már azért is megdöbbentő, mert a közelmúlt nagy híre volt, hogy Kahlo egyik mesterműve, 54,7 millió dollárért kelt el kelt el a Sotheby’s aukcióján, amit a női alkotók világrekordjaként jegyeztek be, és senki nem emlegette a csaknem háromszorosát érő alkotást.
Egy Van Gogh-mű is elkelt a színfalak mögött: a berber katona portréjáért (A zuáv) valaki 200 millió dollárt adott. Van Gogh művei mindig kelendők voltak, de a nyilvános piacon legtöbbért eladott vásznát, a Gyümölcsös ciprusokkal címűt, 117 millió dollárért szerezték meg 2022-ben.
Amúgy az eladó számára is kedvező a privát árverés, ugyanis, ha a kép nem kel el, az sem kerül nyilvánosságra, azaz nem ég az eladatlanság billoga az árura, igy az újbóli piacra dobás esetén nem kell ilyen hátránnyal számolni.
A Sotheby’s sem akar lemaradni
A Sotheby’s is bevette az eszköztárba a privát értékesítést. Elemzők emlékeztetnek rá, hogy 2020-ban egy nagyon elfoglalt üzletember, állítólag a Revlon elnöke, Ron Perelman zárt ajtók mögött szerezte meg Alberto Giacometti közel három méter magas szobrát. A Grande femme indulóára 90 millió dollár volt, a végsőt nem hozták nyilvánosságra. A Sotheby’s gyakorlatában a kiválasztott kliensek több napon át licitálhatnak, a társaság ügyvédei és egy külső hitelesítő érvényesíti az ajánlatokat.
2022 óta autók is felkerültek a titkos árverések palettájára, az elsők között egy 1958-as Mercedes Benz 300 SL Roadstert adtak el, amellyel a Forma 1-es bajnok, Juan Manuel Fangio, az el Maestro versenyzett hajdan. Sem az ár, sem a vevő nem ismert, ahogy a legtöbb esetben sem. A hírek szerint azóta évi 4-6 autó kelt el az erre a célra létrehozott Sealed nevű vállalkozás szervezésében. Húszmillió dolláros árakról folyik a suttogás, és a rendezvények sűrűsödtek, havonta kerítenek sort rájuk.
A Sotheby’s szóvivője világosan fogalmazott:
miután a zárt ajtók mögötti értékesítés privát rendezvény, nem áll módunkban megerősíteni, vagy cáfolni, hogy egy tárgy elkelt-e vagy sem.
Az értékesítés kizárólag online zajlik, a résztvevők (számuk 4-20 között változik) fizetőképességét szigorúan ellenőrzik, a licitálók nem ismerhetik saját pozíciójukat, csak akkor, ha ajánlatuk bekerül a három legjobb közé. Senki nem látja a másik ajánlatát, és kizárólag a legmagasabb összeget ajánló alkudozó tudja meg, hogy ő a nyertes.
A Sotheby’s-nél tavaly 1,3 milliárd dollárt fialtak a zártkörű eladások.
Kedvelt formátum
Ez egy „fekete doboz”, ugrás az ismeretlenbe, olyan mintha magad ellen versenyeznél, és nincs szint, amihez mérhetnéd magad, csak azt lehet tudni, hogy nyertél-e, vagy sem – mondják a szkeptikusok. A legendás értékesítések híre viszont bátorítja a bizonytalanokat.
A műkereskedelem nagy nevei a jelek szerint üdvözítőnek tartják az árnyékban folytatott műkereskedelmet, többen hagyták el a hajdan biztos kenyeret biztosító nagy aukciósházakat, önálló vállalkozásokat alapítva, és ha kell össze is fognak.
A tavaly nyáron létrehozott New Perspectives Art Partners tanácsadó cég alapítói között van például Edward Dolman, a Phillips hajdani elnök-vezérigazgatója, Brett Gorvy, a Christie’s volt elnöke és Philip Hoffman, a Fine Art Group tulajdonosa, aki sikerrel indított útjára több művészeti befektetési alapot is. Pontosan tudjuk, ki mire és mennyit hajlandó költeni – nyilatkozták. És kapcsolatuk is van a bálnákhoz, a legnagyobbak között említik Ken Griffin hedge fund menedzsert, Pierre Chen tajvani üzletembert, de nagyvásárlóként tartják nyilván Jeff Bezos-t és Mark Zuckenberget is.
De azt is tudják, hol rejtőzik az eladó portéka: egy valamirevaló kereskedő néhány évre előre látja, hogy mi kerül a piacra, már csak azért is mert, bármilyen morbidnak is tűnik, pontos listája van a 85 év feletti gyűjtőkről…
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ
