A héten rendezik meg az Art Basel Paris nemzetközi képzőművészeti vásárt, ez időtájt a párizsi művészeti intézmények és galériák burjánzanak a kiállításoktól, ezért mindenki megtalálhatja a neki tetsző műfajt. A bemutatott művészek között szerepelnek kevésbé közismert klasszikusok, mint Jean-Baptiste Greuze vagy John Singer Sargent, akiknek jelentős munkásságát most megismerheti a nagyközönség. Kortársművészeti témakban is széles választékot nyújtanak a párizsi kiállítóhelyek. TalálkozhatunkGerhard Richter alkotásaival egy retrospektív kiállítás keretében a Louis Vuitton Alapítvány kiállítóterében vagy felfedezhetjük Niki de Saint Phalle, Jean Tinguely és Pontus Hulten összefonódó munkásságát. A műtárgy.com ajánlása Bridget Riley kiállítása is a Musée D’Orsay-ban.
Jean-Baptiste Greuze: Childhood in the spotlight
Petit Palais, 2025. szeptember 16. – 2026. január 25.
Greuze, aki ma már kevésbé ismert, korában mégis nagy népszerűségnek örvendett, a kritikusok dicsérték, a legnagyobb gyűjtők pedig keresték műveit. Kétségkívül ő a 18. századi francia művészet egyik legfontosabb és legmerészebb alakja.
Születésének 300. évfordulója alkalmából a Petit Palais tisztelettel adózik ennek a portré- és zsánerfestőnek, aki mindenkinél jobban megragadta az emberi lelket. A kiállítás Greuze munkásságát festészetének központi témáján, a gyermekkoron keresztül mutatja be. Diderot, Rousseau és Condorcet filozófusok gondolataira reflektálva a művész arra invitál minket, hogy elmélkedjünk a gyermek helyéről a családban, a szülők felelősségéről a gyermek fejlődésében és az oktatás fontosságáról a személyiség kialakulásában.
Jean-Baptiste Greuze: Virágot tartó fiatal pásztor (részlet), 1760-1761. Forrás: Petit Palais
Bilal Hamdad: Paname
Petit Palais, október 17. – 2026. február 8.
A Petit Palais kortárs művészeti programjában lehetőséget biztosít Bilal Hamdad festőművésznek, akinek művei párizsi jeleneteken keresztül vizsgálják a városi magányt. A Petit Palais kiállításán mintegy húsz műve látható, köztük két, erre az alkalomra készült, eddig még nem publikált alkotás, amelyek párbeszédet kezdeményeznek a múzeum állandó gyűjteményével. Bilal Hamdad olyan nagy mesterektől merít ihletet, mint Rubens, Manet és Courbet, és saját alkotásaiba finoman beépíti a műveikre való utalásokat. Például Miroir des Astres (2024) című festménye a barokk esztétikát, míg Sérénité d’une ombre (2024) Manet csendéletét idézi. A kiállítás arra invitálja a látogatókat, hogy új szemmel nézzék meg a Petit Palais gyűjteményeit, és Bilal Hamdad művein keresztül fedezzék fel korunk paradoxonjait.
Bilal Hamdad: Tükröződések, 2024. Forrás: Petit Palais
ECHO DELAY REVERB: American Art, Francophone Thought
Palais de Tokyo, 2025. október 22. – 2026. február 15.
A csoportos kiállítás mintegy hatvan művész alkotásain keresztül vizsgálja a formák és eszmék transzatlanti terjedésének történetét, összefogva a legkülönbözőbb médiumokat és számos új megbízást. Bemutatja, hogyan katalizálta az amerikai művészet a gondolkodók, aktivisták és költők forradalmi energiáit, akik túlléptek a műfajok határain, és mélyrehatóan átformálták a világra vonatkozó nézőpontokat. Munkáik befogadása és fordítása az Egyesült Államokban váratlan formákhoz vezetett és eszközöket teremtett a művészeti és társadalmi intézmények kritikus megítéléséhez. A kiállítás új perspektívából vizsgálja az elmúlt évtizedek amerikai művészetének néhány jelentős alakját. A kiállításon bemutatott archív anyagok pedig azokat a személyeket, intézményeket és kiadókat emelik ki, akik döntő szerepet játszottak ezeknek az eszméknek az Egyesült Államokban való terjesztésében.
Renée Green, Space Poem #2 (Laura’s Words), 2009. Forrás: Palais de Tokyo
Gerhard Richter
Fondation Louis Vuitton, 2025. október 17. – március 2.
A Louis Vuitton Alapítvány egy kivételes retrospektív kiállítással tiszteleg Gerhard Richter, az egyik legbefolyásosabb kortárs művész előtt, amely mind méretében, mind időbeli kiterjedésében páratlan. 270 művet mutat be, amelyek 1962 és 2024 között készültek. A kiállítás olajfestményeket, üveg- és acélszobrokat, ceruza- és tusrajzokat, akvarelleket és fotóalapú festményeket tartalmaz. A tárlat első alkalommal nyújt átfogó képet Gerhard Richter több mint hat évtizedes alkotói pályafutásáról.
Gerhard Richter, Lesende, 1994. Forrás: Fondation Louis Vuitton
Niki de Saint Phalle, Jean Tinguely, Pontus Hulten
Grand Palais, 2025. június 26. – 2026. január 4.
A kiállítás Pontus Hulten (1924–2006) alakján keresztül követi nyomon Niki de Saint Phalle (1930–2002) és Jean Tinguely (1925–1991) termékeny pályafutását. Hulten, a Centre Pompidou Nemzeti Modern Művészeti Múzeumának első igazgatója osztotta a művészek elképzelését a diszruptív, multidiszciplináris művészetről. Karrierje során feltétlen támogatást nyújtott Saint Phalle-nak és Tinguely-nek műalkotások vásárlásával, nekik szentelt retrospektív kiállításokkal és rendkívüli projektek támogatásával. A Pompidou Központ gazdag gyűjteményéből és francia, illetve külföldi intézmények kölcsönzéseiből született kiállítás várja a látogatókat, hogy felfedezzék e két jelentős művész emblematikus műveit.
Kilátás a „Hon – en katedral” kiállításra, Moderna Museet, Stockholm (1966. június 4–szeptember 4.). Forrás: Grand Palais
Sargent: Dazzling Paris (1874-1884)
Musée d’Orsay, 2025. szeptember 23. – 2026. január 11.
John Singer Sargent (Firenze, 1856 – London, 1925) generációja egyik leghíresebb amerikai művésze volt. A Madame X portréja a New York-i Metropolitan Museum of Art által őrzött amerikai művészeti gyűjtemény Mona Lisájának számít.
A kiállítás Sargent több mint 90 művét gyűjti össze, köztük olyanokat, amelyeket még soha nem állítottak ki Franciaországban. A kiállítás nyomon követi a fiatal művész villámgyors felemelkedését, aki 1874-ben, tizennyolc évesen érkezett Párizsba, hogy Carolus-Duran tanítványa legyen. Sargent stílusát és személyiségét egyaránt a párizsi művészeti élet forgatagában alakította ki, amelyet a
kiállítások elszaporodása, a naturalizmus és az impresszionizmus fejlődése, valamint Párizs művészeti fővárosként való felemelkedése jellemezte. Sargent rendkívüli technikai tudása, élénk ecsetvonásai, színeinek irizáló játékossága és kompozícióinak provokatív magabiztossága megdöbbentette a közönséget és lenyűgözte a kritikusokat, akik Velázque méltó utódjának tartották.
John Singer Sargent: Madame X portréja, 1883-1884. Forrás: Musée d’Orsay
Paul Troubetzkoy: Sculptor (1866-1938)
Musée d’Orsay, 2025. szeptember 30. – 2026. január 11.
A kiállítás az Olaszországban született, de Párizsban letelepedett művész pályafutását követi nyomon, aki párhuzamosan ragyogó karriert futott be az Egyesült Államokban is. Kiváló portréfestő tehetségének köszönhetően a kozmopolita elit, a hírességek, sőt az amerikai filmipar első számú sztárjai is felkeresték. Életét meghatározó találkozások és barátságok tarkítják irodalmárokkal, mint például Tolsztojjal Oroszországban vagy George Bernard Shaw-val Párizsban, akikkel megosztotta a korában meglehetősen szokatlan vegetáriánus életmódot. A kiállítás a hírnevét megalapozó portrékon túl bemutatja állatszobrászati munkáit is, valamint az állatok jogaiért folytatott tevékenységét, amelynek korát megelőzően lelkes híve volt.
A kiállítás során a látogatók egy érzékeny és modern művészt ismerhetnek meg, aki különösen finoman ábrázolja a testek folyékonyságát, a mozgás energiáját és a karakterek erejét. A 19. század végétől a 20. század elejéig tartó időszakban készült művei élénk képet adnak a Belle Époque-ról.
Paolo (herceg) Troubetzkoy, C. Valsuani: Robert de Montesquiou gróf, 1907. Forrás: Musée d’Orsay
Bridget Riley: Starting point
Musée d’Orsay, 2025. október 21. – 2026. január 25.
Bridget Riley az optikai művészet (op-art) egyik vezető alakja, karrierje fordulópontját a posztimpresszionista mester, Georges Seurat műveivel való találkozás jelentette. A Musée d’Orsay-ban a nagy brit festő hipnotikus műveiből rendezett kiállítás mutatja be ezt az örökséget.
A kiállítás Georges Seurat művészetének Bridget Riley művészi gyakorlatára tett meghatározó hatását mutatja be. A londoni National Gallery-ben megtekintett A napozó Asnières-ben című festmény vizuális sokkot okozott. 1959-ben Bridget Riley egy egyszerű reprodukció alapján szabadon másolta A híd Courbevoie-ban című festményt: „Seurat másolása lehetővé tette számomra, hogy megértsem a képi gondolkodást. Megfigyeltem a munkáit, elemeztem őket, majd a saját eszközeimhez igazítottam őket.” Seurat hatása évtizedeken át megmaradt Bridget Riley munkáiban.
Bridget Riley: Cataract 2, 1967. Forrás: Musée d’Orsay
Minimal
Bourse de Commerce – Pinault Collection, 2025. október 8. – 2026. január 19.
A minimalista művészetnek szentelt kiállítás több mint száz jelentős művet mutat be, illusztrálva e mozgalom sokszínűségét az 1960-as évektől kezdve, amikor egy egész művészgeneráció radikális megközelítést vezetett be a művészetben. A Pinault-gyűjtemény remekművei mellett a rangos gyűjteményekből kölcsönzött műalkotások is hangsúlyozzák a bemutatott témák történelmi jelentőségét és nemzetközi visszhangját. A „Minimal” című kiállítás ennek a mozgalomnak a globális és nemzetközi fejlődését vizsgálja, amely az 1960-as évek eleje óta radikálisan átgondolta a műalkotás státuszát. A takarékos eszközhasználat, a letisztult esztétika, illetve a műalkotás és a néző közötti viszony újragondolása jellemzi ezt a megközelítést, amelyet egy egész művészgeneráció indított el világszerte, és amely a testtel való interakcióra invitál. Így született meg a „minimalizmus”, az a művészeti forma, amely univerzális anyagok és formák bemutatásával, imitáció, szimbólumok vagy narratíva nélkül igyekezett közvetlenül a nézőhöz szólni.
Agnes Martin: Blue-Grey Composition, 1962. Forrás: Bourse de Commerce – Pinault Collection
Berthe Weill. Galeriste d’avantgarde.
Musée de l’Orangerie, 2025. október 8. – 2026. január 26.
1901-ben Berthe Weill galériát nyitott a Pigalle-ban és elhatározta, hogy elkötelezi magát a fiatal művészek mellett, segítve őket a felfedezésükben, majd karrierjük építésében. Köztük voltak az avantgárd legnagyobb nevei, Pablo Picasso, Henri Matisse, Amedeo Modigliani, Suzanne Valadon, valamint más, kevésbé ismert művészek. Megingathatatlan lelkesedéssel és kitartással volt a szószólójuk és negyven éven át támogatta őket, egészen a galériája 1940-es bezárásáig, a háború alatti zsidóüldözés
idején. A szexizmussal, az antiszemitizmussal és a gazdasági nehézségekkel dacolva kockáztatott és a művészeti élet élvonalában álló alakok helyett a még ismeretlen tehetségek mellé állt, ezzel megírva a modern művészet történetének egy még mindig kevéssé ismert fejezetét. Berthe Weill pályafutása, amely egy időre szinte teljesen feledésbe merült, még mindig nem ismert sokak számára. A kiállítás célja, hogy bemutassa Weill kiemelkedő munkásságát.
Raoul Dufy: 30 ans ou la Vie en rose, 1931. Forrás: Musée de l’Orangerie
George Condo
Musée d’Art Moderne, 2025. október 10. – 2026. február 8.
George Condo 1957-ben született Concordban, New Hampshire államban, majd 1979-ben New Yorkba költözött. Gyorsan bekapcsolódott a helyi művészeti életbe, Andy Warhol szitanyomó műhelyében dolgozott. Ezután Kölnbe, majd Párizsba költözött, amely 1985 és 1995 között fő lakóhelye lett. Az európai művészetről szerzett széleskörű ismeretei arra ösztönözték, hogy személyes megközelítést alakítson ki a figuratív festészethez és kritikus szemmel figyelje korát. A Condo-val folytatott párbeszéd alapján megrendezett kiállítás célja, hogy bemutassa a művész több mint négy évtizedes pályafutását. Számos mű az amerikai és európai nagy múzeumokból (a MoMA, a MET, a Whitney Museum of American Art és a Louisiana Museum of Modern Art), illetve magángyűjteményekből először kerül a közönség elé Párizsban. A kiállítás három fő elemén keresztül prezentálja George Condo munkásságának gazdagságát és sokszínűségét a művészettörténethez, illetve az emberi alak ábrázolása és az absztrakcióhoz való kapcsolatán keresztül.
George Condo: The Portable Artist, 1995. Forrás: Musée d’Art Moderne
Otobong Nkangen: I dreamt of you in colours
Musée d’Art Moderne, Párizs 2025. október 10. – 2026. február 22.
A 90-es évek vége óta Otobong Nkanga (1974-ben Kano-ban született, Nigériában, jelenleg Antwerpenben, Belgiumban él) alkotásaiban az ökológiával, a test és a terület közötti kapcsolattal foglalkozó témákat dolgoz fel, erőteljes és látványos műalkotásokat hozva létre. Személyes története és több transztörténeti hatást tükröző kutatásai alapján hálózatokat és konstellációkat hoz létre emberek és tájak között, miközben a természeti és kapcsolati rendszerek helyreállító képeségét is vizsgálja. Az Obafemi Awolowo Egyetemen (Ife-Ife, Nigéria), majd a párizsi École Nationale Supérieure des Beaux- arts és az amszterdami Rijksakademie művészi ösztöndíja után a művész a föld kizsákmányolásának fogalmát, valamint a testnek a térhez, a földhöz és annak erőforrásaihoz fűződő viszonyát vizsgálja.
Otobong Nkanga: Social Consequences V: The Harvest, 2022 Forrás: Musée d’Art Moderne
Kutatja a társadalmi, politikai, történelmi és gazdasági kapcsolatokat, amelyek a területhez, az anyagokhoz és a természethez fűződő viszonyukban érvényesülnek és multidiszciplináris gyakorlatban (festmények, installációk, faliszőnyegek, performanszok, versek, stb.) alkot. A kiállítás ikonikus installációkat, fényképsorozatokat, legújabb munkákat, valamint számos rajzot vonultat fel, amelyek közül néhány a karrierje korai éveiből származik és eddig soha nem volt kiállítva. A tárlat áttekintést nyújt Otobong Nkanga sokszínű művészetéről, karrierjének kezdetétől napjainkig.
Címlapkép: Bridget Riley: Cataract 2, 1967. Forrás: Musée d’Orsay
