Az Országos Széchenyi Könyvtár 2018-ban újította meg az ezredforduló eleje óta működő corvinahonlapját. Mára az UNESCO Világemlékezet Listáját is gazdagító Bibliotheca Corvina Virtualis tematikus szolgáltatásának célja Hunyadi Mátyás magyar király (1458–1490) uralkodói könyvtárának virtuális rekonstrukciója, a kódexek, ill. kisebb részben ősnyomtatványok teljes képi megjelenítése. A weboldal része a magyar nemzeti könyvtár vezetésével immár évtizedek óta folyó, összetett Corvina Programnak, amelynek köszönhetően a tavalyi évben 37 darab Corvina digitális másolatával gyarapodott az internetes felület. A folyamatosan zajló munkálatoknak, corvinakutatásnak köszönhetően további 21 digitális kódexet rendelhetett meg az OSZK. Cikkünkben körbejárjuk a Mátyás király elveszett kincseinek felkutatására irányuló törekvéseket.
A Corvina fogalmán a kutatás azokat a kézzel írott köteteket érti, amelyekről valamilyen módon bizonyítható, hogy Hunyadi Mátyás és/vagy Beatrix királyné könyvtárába tartoztak, esetleg a palota más reprezentatív állományának részei voltak.
Hunyadi Mátyás világhíres könyvtára az első humanista fejedelmi bibliotéka volt Itálián kívül, Európának az Alpoktól északra elterülő részén. A 15. század második felében létrejövő könyvtár feltehetően körülbelül kétezer kötetet számlálhatott és csupán a korabeli vatikáni könyvtár múlta felül nagyságban. A páratlan gyűjteményből – a kutatások jelenlegi állása szerint – körülbelül 220 kötet maradt fenn, ezek ma Európa és az Egyesült Államok nagy könyvtárainak féltett kincsei. Magyarországon jelenleg 55 corvina található, közülük a legtöbb – 37 tétel – a magyar nemzeti könyvtárban. (A Bibliotheca Corvina honlapján 235 tétel szerepel, azokkal a kódexekkel együtt, amelyekről Angela Dillon Bussi olasz könyvtáros néhány évvel ezelőtt bizonyította, hogy azonosak lehetnek azokkal a darabokkal, amelyek Firenzében Mátyás számára készültek, ám a király halála miatt már nem jutottak el Magyarországra, később pedig a Mediciek könyvtárába kerültek.) Az OSZK a gazdagon illusztrált, informatív honlapján kívül, időszaki kiállításokon is igyekszik bemutatni a fényérzékeny, féltett gyűjteményt.
Sajnos Mátyás könyvtára nem maradt fenn, könyvei szétszóródtak, elpusztultak 1526 körül, de legkésőbb Budavár 1541-es török megszállása idején, azonban az itáliai reneszánsz fejedelmi udvarok bibliotékái alapján képet alkothatunk elrendezésükről (pl. Urbino). A könyvtárról kevés biztosat lehet állítani, pusztulása legalább annyira homályos, mint az alapítása. Kutatástörténeti érdekesség, hogy korábban azt feltételezték, hogy a könyvtár Mátyás uralkodása alatt, 1458-tól 1490-ig mindvégig létezett, de ma már tudjuk, hogy ez nem így van. A bizonyítékok azt mutatják, hogy kezdetei 1476 utánra, a Beatrix királyné Budára érkezését követő időszakra tehetőek és a reprezentatív, egységes megjelenésű díszkönyvtár csak Mátyás uralkodásának utolsó három-öt évében jött létre.
Kevesek számára ismert, hogy nem csupán behoztak kéziratokat külföldről, hanem Budán is készítettek egészen pompás Corvinákat. A Budai udvarban létrehozott könyvkészítő, másoló műhelyben (szkriptórium) nagy arányban indulhatott meg a kódexek létrehozása. Az a tudatos könyvtárfejlesztés, amelynek eredménye az a kép, amit ma ismerhetünk az OSZK Corvina könyvtáráról, tehát az aranyozott bőr és bársony kötésesek, Mátyás címerek jellegzetességei – más corvinák nem rendelkeznek ezekkel a jegyekkel – az 1480-as évek eredménye. A szakértők feltételezik, hogy a könyvtárfejlesztést egy tudós humanista, a pármai Taddeo Ugoleto koordinálta, aki Mátyás fiának, Corvin Jánosnak is a nevelője volt. A corvinakutatás legújabb eredményei éppen ehhez a budai könyvműhelyhez kapcsolódnak, melynek munkásságát nagyszabású kiállításon mutatták be az OSZK-ban 2018–19 telén. A Corvina.hu honlapon megtekinthető és virtuálisan bejárható a tárlat 3D-s változata.
A Philostratos-corvina (Buda, 1480 k.) az egyik legreprezentatívabb kódex, amely Mátyás király könyvtárából fennmaradt.
Forrás: OSZK Virtuális corvinák
Zsupán Edina klasszika-filológus tizenöt éve kutatja a corvinák történetét Magyarország nemzeti könyvtárában. A Latin- és ógörögtudásának egyaránt hasznát veszi, hisz Mátyás könyvtárának jelentős részét ezen a két nyelven írt kéziratok teszik ki. A Corvinák készítési folyamatáról elmondta, hogy a díszkódexek időtálló pergamenből (állatai bőrből) készült lapjain egyesével dolgoztak a szakemberek, lehetőleg minden munkafolyamatot más végzett. Elsőként a másoló megvonalazta a lapot, tintával megírta a szöveget, kihagyva benne a díszítések helyét. Ezután került sor az aranyozásra, majd a minátorok kidíszítették, illuminálták a kódexet. A kódexfestők mesterségéhez tartozott, hogy megtanulták előállítani maguknak az ásványi anyagokból készült festékeket. Csak ezután fűzték egybe és vágták körbe a lapokat, melyeket fatáblák közé szorítottak. A kötéstáblákra bőrkötés került, melyeket poncolással (ütésmintákkal való díszítéssel) és csatokkal is elláttak. Egy-egy könyvön akár egy évig is dolgoztak a mesterek. A miniátorok, ebben az időben még inkább mesteremberek voltak, semmint művészek, ezért nevüket sem mindig ismerhetjük. A stíluskritika segítségével azonban elkülöníthetők egymástól a különböző művészek. Egyes azonosított írásképekről felismerhető a szöveget másoló scriptor, ezáltal pedig következtetéseket lehet levonni pl. a kódex készítésének helyéről.
A corvinák kötésének díszítőelemei feltűnően egyediek, all’antica, tehát itáliai reneszánsz és keleti formák sajátos ötvözete jelenik meg rajtuk. Az antikvitásból nem maradtak fenn kötések, ezért a reneszánsz könyvművészet keleti kötésmintákat kezdett követni. Mivel a legtöbb keleti írás jobbról balra halad, a könyv „hátul” kezdődik, ezért a kódexek is a hátsó borítót hangsúlyozták, és a hátlapon, felül helyezték el a címet is. A könyveket pedig „hason” fekve tárolták.
Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményének bársony- és aranyozott bőrkötésű corvinái.
Forrás: OSZK
A budai műhely sajátosságágait érintően Zsupán Edina, Hoffman Edith (1888–1945) művészettörténész kutatásaira hivatkozik, aki rámutatott többek között arra, hogy bizonyos kódexek díszítésében és motívumkincsében a jellegzetesen itáliai elemek helyi, közép-európai részletekkel vegyülnek. A kódexek összetett képi programjának, szimbolikus ábrázolásainak egy része továbbra is megfejtésre vár, például az uralkodóhoz köthető emblémák, mint a hordó, a homokóra, a kút vagy a méhkas jelentése. A vezető mesterek Budán itáliaiak voltak, bizonyosan dolgozott az udvarban a milánói Francesco da Castello és a firenzei Franceso Rosselli, de az 1480-as évek végén már erőteljesen megfigyelhető, hogy hatni kezdenek egymásra, Zsupán meglátása szerint tudatosan hoznak létre egy helyi, budai stílust, amivel díszíteni kezdik a corvinákat. Ez lett volna a Corvina könyvtár egységes stílusa, ha Mátyás korai halálával nem szakadt volna meg a folyamat.
„A Jagelló királyok már nem folytatták a szisztematikus könyvtárépítést, és Buda török megszállása után valószínűleg végleg szétszóródott a már addigra is megcsappant könyvanyag, de erről keveset tudunk. Sokan – köztük Bethlen Gábor és I. Rákóczi György – próbálták visszaszerezni a corvinákat, jóllehet a zavaros időkben ekkorra már sok könyvnek lába kélt Budán. Ennek ellenére egész Európa művelt közvéleménye a 17. század végéig várta, hogy a töröktől felszabadult budai könyvtárból milyen kincsek, ismeretlen antik szerzők könyvritkaságai fognak előkerülni.” – nyilatkozta a szakember a Magyar Kultúra Magazinnak.
A témával foglalkozó intézményes kutatások már a 19. században elindultak, ennek ellenére majdhogynem száz év telt el mire Csapodi Csaba (1910–2004) az egyik legjelesebb corvinakutató ma is mérvadónak tekintett corvinajegyzéke megjelent 1990-ben. A kétezres évek elején, Monok István főigazgatósága alatt, az OSZK úttörő volt a könyvdigitalizálás terén. Káldos János és munkatársai fejlesztették a honlapot, és folyamatosan töltötték fel rá a Pytheas Kiadó által digitalizált kódexeket. A cél a kezdetektől fogva ugyan az maradt: az összes fennmaradt corvina egyesítésével ismét egyben láttatni azt, ami szétszórodott.
A Corvina.hu sok izgalmas, kevésbé ismert részletet mutat be Mátyás király könyvtáráról. A kódexekről, amelyeknek minden lapját beszkennelték, rövid ismertetést olvashatunk, a legpompásabb oldalakat külön díszgalériába emelték ki. A háttérmunka komplikált, számos külföldi intézmény együttműködését igényli. Zsupán Edina, aki mindezt végzi, azonban csak néha ütközik falakba, amikor egy-egy külföldi közgyűjtemény több millió forintért volna hajlandó digitalizálásra bocsátani a corvináját.
Forrás: Bibliotheca Corvina Virtualis, OSZK, Magyar Kultúra Magazin
Címlapkép: A Bibliotheca Corvina Virtualis weboldalon megtalálható egyik Corvina (Hieronymus: Commentarii)
Címlapkép forrása: Bibliotheca Corvina Virtualis
