Vírus és politika szorításában
Hongkong feszülten figyel
Hongkong britből kínai kézbe való visszakerülésének 23. évfordulóján, június 30-án szavazta meg az Országos Népi Gyűlés állandó bizottsága, azaz a kínai parlament az új nemzetbiztonsági törvényt, amely komoly jogi lépés a terület autonómiájának teljes felszámolása felé. Másnap már tilos volt tüntető dalokat énekelni, letartóztattak egy férfit, akinek „Hong Kong Independence” volt a hátizsákjára hímezve, megtisztították a könyvtárakat az állami hatalom megingatására érveket szolgáltató kötetektől – a New York Times helyi tudósítója szinte azonnal bejelentette, hogy Szöulba költözik. Augusztus elején őrizetbe vették az ellenzéki médiamogult, Jimmy Lait, sok magánember kétségbeesetten törölni kezdte Kína-kritikus bejegyzéseit a közösségi oldalakról, s a korábbi aktivisták jó része is aggódva-visszavonulva várja a fejleményeket.
A műtárgypiac ugyancsak hasonló, óvatos megfigyelői stratégiát látszik választani – a tüntetések és a koronavírus által sújtott negyedév után félő, hogy az új törvény hatására hosszabb távon is csökkenhet a vásárlói bizalom, de erről ebben a pillanatban még csak találgatni lehet. Egyelőre sem a világjárvány, sem a politikai helyzet nem tudott kárt okozni az eladási eredményekben: a COVID-19 miatt nyárra tolódott árverési hetek mindhárom vezető nyugati aukciósház esetében sikeres eladásokkal zárultak. Nem akar találgatni, bizalommal figyeli a fejleményeket Arthur de Villepin, a Villepin galéria vezetője, a volt francia miniszterelnök fia is. Mint a fiatal galériatulajdonos elmondta, rövid távon az események egyetlen közvetlen folyománya, hogy a tüntetések elmaradásával normalizálódtak a korábban csillagászati magasságokat elért műtárgybiztosítási költségek. Koronavírus ide vagy oda, Villepin így is sikeres első szezont tudhat maga mögött: a galéria nyitó tárlatán bemutatott francia-kínai Zao Wou-Ki 11/18/66 című műve több mint 13 millió euróért kelt el a Christie’s hongkongi árverésén, míg a francia Pierre Soulages Peinture 130 × 89 cm, novembre 25, 1950 című alkotásának leütése júniusban, a párizsi ONE aukción meghaladta a hárommillió eurót.
Persze kellemetlen fejlemények is bőven adódnak. Egyrészt a világjárvány és a tüntetéshullámok miatt felszökött szállítási és biztosítási költségek megviselték a kisebb és közepes galériákat, amelyek közül egyre több Hongkong központjából a Wong Chuk Hang kerületbe tette át a székhelyét. Másrészt kérdéses, fennmaradhat-e a város pezsgő kulturális élete, ha számtalan kortárs művész nyíltan kifejezi politikai ellenérzéseit. Több galéria is még azelőtt vonta vissza részvételi szándékát összeférhetetlenségre hivatkozva a 2020-as Art Basel Hong Kongról, hogy azt a vírus miatt lefújták volna, és a hongkongi művészeti intézmények és a kreatív szakma befolyásos képviselői közül több mint 1500-an írták alá a törvény ellen tiltakozó petíciót. Pedig Arthur de Villepin úgy fogalmazott: a mostani helyzetben talán az eddiginél is fontosabbá válhat Hongkong platformszerepe azok számára, akik kínai gyűjtőket akarnak elérni. Mindeközben azonban a régióban is nagyobb a verseny, mint korábban, s ez kifoghatja a szelet Hongkong vitorlájából. Az elmúlt öt évben egyre nagyobb földrajzi diverzifikáció jellemzi a galériákat, így például Bangkokban, Jakartában és Tajpejben is egyre jelentősebbé válnak az olyan események, mint a Bangkok Art Biennale vagy az Art Basel Hong Kong alapítójának 2019-ben indult projektje, a Taipei Dangdai kortárs művészeti vásár, ahol a galériák és művészek közvetlen helyi kapcsolatrendszereket építhetnek ki. Tajpej például – ahol a politikai közhangulat egyre határozottabban Kína ellen fordul – a Népköztársaságot kritizáló kortárs művészek ideális mentsvára lehet. A sziget év eleji elnökválasztásán sohasem látott túlsúlyba került a Kínától való függetlenséget hirdető Caj Jing-ven és pártja, a DPP, csaknem teljesen kiszorítva a valaha teljhatalmú Kína-párti ellenzéket. A tajvani befektetők azonban ettől még sok szállal kötődnek a szárazföldi kínai tőkéhez, így például a Taipei Dangdai is kerülte a nyíltan politikai tartalmú üzeneteket, és a kiállított művek közt sem igazán lehetett ilyen alkotást találni. A tajpeji piac kiemelkedő szereplői, a Tina Keng Gallery és a kortárs művészeket képviselő TKG+ szóvivői elmondása szerint bár a galériák modern és kortárs munkákat állítanak ki, alapvetően politikai vonulatok fölött állónak vallják magukat, és így eddig sem a radikalizálódó tajvani közhangulat, sem a hongkongi események nem jelentek meg közvetlenül a műtárgyaikban. Az erőviszonyok változása viszont, tették hozzá, problémát okozhat olyan kérdésekben, hogy mely művészek tudnak akadálytalanul utazni és kiállítani Tajvanon, Hongkongban vagy a szárazföldi Kínában.
Mindemellett pedig Hongkongban és a régióban is minden galériának és aukciósháznak választ kell találnia a koronavírus hozta, eddig sohasem tapasztalt kihívásokra. Az első hullám alatt a műtárgypiac szereplői gyors reakcióidőről és nagy találékonyságról tettek tanúbizonyságot: legyen szó a TKG+ virtuális viewing roomjairól és VR-szemüveggel megtekinthető augmented reality kiállítótereiről, a hongkongi Christie’s árveréseinek élő közvetítéséről, a 13 hongkongi galéria által szervezett és meglepetésszerűen bejelentett Unscheduled pop-up vásárról, vagy éppen Villepin meghívásos stratégiájáról. Mind Hongkong, mind Tajpej előnyt kovácsolhat abból is, hogy a nyugati fővárosokhoz képest itt alacsonyabbak az esetszámok, és jobban kordában van tartva a vírushelyzet, míg Európában vagy New Yorkban egyelőre csak komoly személyes kockázat vállalása árán szervezhetők élő aukciók és kiállításmegnyitók. Az óvatos megfigyelés tehát valóban a legokosabb stratégia lehet, legyen szó kicsi vagy világóriás galériáról. Hongkong valószínűleg nem maradhat ugyanaz a város, ami volt – de hogy ezzel a műtárgypiac hogyan tud/akar szembenézni, és hogy mindezt befolyásolhatják-e morális-etikai kérdések, vagy a vírus okozta gazdasági visszaesés végül elmossa ezeket az erkölcsi aggályokat, azt csak több év távlatából lehet majd megítélni.
Csarnó Ella
Megjelent a Műértő őszi lapszámában.
Műértő – művészeti és műkereskedelmi folyóirat A Műértő a HVG Zrt.
kiadásában megjelenő, szakemberek által írt és szerkesztett művészeti,
műkereskedelmi havilap. A múzeumi szférában és a műtárgypiacon érdekelt
valamennyi résztvevőhöz szól, igyekszik eligazítani a befektetési szándékkal
rendelkező üzletembereket. Nemzetközi kitekintéssel beszámol az árakról,
trendekről, jelentős aukciókról, vásárokról, kiállításokról és a színtér
meghatározó szereplőiről. Aktuális információkat és kritikai elemzéseket
közöl.
Főszerkesztő Andrási Gábor
Szerkesztő: Nagy Mercédesz
Hirdetés: Tasnádi Rózsa, tel.: 061-436-2450; hirdet@hvg.hu
Szerkesztőség:
1037 Budapest, Montevideo u. 14.
muerto@hvg.hu / www.muerto.hu
Előfizethető:
HVG Zrt. terjesztési osztály: ugyfelszolgalat@hvg.huKiadja a HVG Kiadó Zrt, Felelős Kiadó: Szauer Péter
