Kik befolyásolják leginkább a nemzetközi kortárs szcéna történéseit? Számos, többnyire folyóiratok gondozásában megjelenő rangsor keresi a választ erre a kérdésre – közülük a legismertebb, a londoni ArtReview magazin idei Power 100-as listája a napokban jelent meg. Bár a rangsorban szereplők egyharmada kicserélődött, a nagy meglepetések elmaradtak – állapítja meg a rangsort szemlélő műtárgy.com.
A rangsor, melyet a nemzetközi színtér erre felkért 40 tekintélyes szereplője állít össze, készítői szerint sem kőbe vésett igazság, két dologra azonban mindenképpen alkalmas: egyrészt átgondolhatjuk, milyen teljesítmények érdemesítenek a listára való felkerülésre, másrészt megfigyelhetjük, hogyan változnak az idők folyamán az egyes szereplőcsoportok – pl. művészek, kurátorok, műkereskedők, műgyűjtők, stb. – közötti arányok, azaz kiknek a szava válik „hangosabbá” és kiknek a rovására; illetve hogyan „csapódik le” a listán a szcéna globalizálódása, a művészeti kánon jelenleg is zajló átírása. A trendek persze csak több év összehasonlításából rajzolódnak ki, de ez könnyen megtehető, tekintve, hogy az ArtReview honlapján a Power 100 2004 óta megjelent valamennyi listája megtalálható és könnyen nyomon követhető az egyes szereplők helyezésének alakulása is.
Ami a szereplők egyes csoportjait illeti, a rangsoroltak több mint kétharmada idén a művészek és a kurátorok közül került ki. (Utóbbi kategória szélesen értelmezett, magában foglalja a múzeumok és művészeti alapítványok rendszeresen vagy időnként kurátori feladatokat is ellátó vezetőit is.) A 100 szereplőből – akik között kis számban ugyan, de intézmények is vannak – 33 művészi tevékenységével, 40 pedig kurátorként került a listára. Első pillantásra természetesnek tűnhet, hogy e két kategória képviselete a legerősebb, de ez nem mindig volt így: húsz éve több műkereskedő, illetve műgyűjtő volt a listán, mint művész vagy kurátor. Azaz mostanra a művészetet „csinálók” és „prezentálók” nagyobb súlyra tettek szert, mint a műkereskedelem eladói és vásárlói oldalát képviselők. Utóbbi két csoportot ezúttal 14-en, illetve 4-en képviselik a listán. (Valójában a Power 100 ennél több szereplője ismert gyűjtőként is, a lista azonban mindig tevékenységük legfontosabb terepe alapján sorolja be őket.) Korábban az említett kategóriák mindegyikében voltak „bérelt helyek”; miközben a rangsor elvben egy-egy adott év teljesítményét méltányolja, a világ legfontosabb múzeumainak és galériáinak vezetői kirobbanthatatlanok voltak. Mára ez majdnem megszűnt, miközben ezen intézmények kiemelkedő súlya továbbra sem kérdőjelezhető meg. Hasonló trend a művészeknél is megfigyelhető; megszűnt azoknak a művészeknek a bérelt helye, akik azt kizárólag a műgyűjtők körében élvezett, áraikban is megnyilvánuló népszerűségüknek köszönhették. A művészek értékelésénél egyre nagyobb súllyal esnek latba állásfoglalásaik korunk globálisan vagy nemzeti szinten releváns kérdéseiben, közéleti vagy karitatív szerepvállalásuk.
A másik fontos változás, hogy az említett, hagyományosnak mondható kategóriák mellett fokozatosan megjelent egy újabb, amiben a szellemi élet olyan nagyjai – például filozófusok, irodalmárok, esztéták – kaptak helyet, akiknek a munkássága közvetlenül vagy közvetve a művészeti színtér alkotó szereplőire is nagy hatást gyakorol. Idén már a lista 9 szereplője tartozik az ArtReview által „gondolkodóknak” nevezett kategóriába.
Sokat változott az elmúlt 20 évben a szereplők földrajzi összetétele is. Kezdetben szinte nyomasztó volt az európaiak és az észak-amerikaiak túlsúlya; ma már e két kontinens együtt is alig felét adja csak a rangsoroltaknak. A többi földrész mindegyike erősítette – ha nem is azonos mértékben – pozícióit. Ázsia képviselete például ma már azonos nagyságú Európáéval. (Ehhez hozzá kell tenni, hogy a földrajzi besorolás nem mindenütt egyértelmű, hiszen a más kontinensekről származók egy része ma főként Európában vagy az USA-ban dolgozik és gyakran változik az is, melyik kontinens tekinthető állandó lakhelyüknek – de ez éppen a globalizáció velejárója.) Kiugróan sokat javultak, főként az Egyesült Arab Emirátusoknak és Szaúd-Arábiának köszönhetően, a közel-keleti régió pozíciói. Az említett országokban felismerték a kultúra országimázst javító és turizmust serkentő szerepét, másfelől számos, Európában vagy az USA-ban tapasztalatokat szerzett vezetőjük komoly erőfeszítéseket tesz arra, hogy országaik kortárs szcénáját bekapcsolja a nemzetközi vérkeringésbe. Ami – sajnos – idén sem változott, az a közép- és kelet-európai régiót képviselők rendkívül alacsony száma. Szerepelnek ugyan a listán olyanok, akik térségünkből indultak útjukra, de olyan, akit tevékenysége ma is ide kötne, egyetlen egy van: az ukrán Viktor Pincsuk, aki 10 éves szünet után idén a 95. helyet kapta. A korábbi években felbukkant orosz milliárdos műgyűjtők és múzeumalapítók az Ukrajna elleni orosz agresszió, illetve az egy részüket sújtó szankciók miatt nem tarthatták fenn tevékenységüket korábbi dimenzióit.
Ami a férfiak és a nők közötti arányokat illeti, itt a nagy változás már évekkel ezelőtt végbement és a helyzet azóta stabilizálódott. Míg a 2000-es évek elején a férfiak száma akár ötször-hatszor is magasabb volt a nőkénél, arányuk az utóbbi években sokkal kiegyenlítettebbé vált; az idei listán 52 férfit és 38 nőt találunk. (A fennmaradó 10 helyen vegyes összetételű kollektívákat vagy intézményeket rangsoroltak.)
Ismerkedjünk meg ezek után a rangsor néhány szereplőjével.
Az ArtReview a művészeti színtér legbefolyásosabb szereplőjének „trónjára” idén Sheikha Hoor Al Qasimit, az egyik arab emirátus, Sharjah (Sardzsa) uralkodójának 44 éves lányát emelte, akinek neve ugyan idehaza nem cseng túl ismerősen, a nemzetközi színtérnek azonban már hosszabb ideje fontos alakja. Ezt igazolja, hogy 2010 óta nem készült olyan rangsor, amiben ne bukkant volna fel – igaz, szerényebb pozíciókban – a neve. Ő az egyik motorja a regionális szcéna globális integrációjának, de ugyanígy sokat tesz azért, hogy hazájában is bemutassa a kortárs „nyugati” művészet értékeit, amihez komoly taktikai érzékre és kompromisszumkészségre is szüksége van. Ő tette fel globális térképre a Sharjah-i Biennálét, melynek 2003 óta az igazgatója, és ő hozta létre 2009-ben a Sharjah Art Foundation-t is, mely évente rendezett konferenciákkal és komoly anyagi eszközökkel segíti a hídépítést a művészeti színtéren. Régiójának határain túl is jelentős nemzetközi kiállítások, így a 2020-as lahorei biennálé kurátora volt, jelenleg pedig a jövő évi Aichi Triennálé (Japán) és az egy évvel későbbi Sydney Biennálé szakmai előkészületeit irányítja.
Rajta kívül mások előkelő helyezése is jelzi a térség növekvő súlyát. Így néhány évi szünet után a 21. helyen tért vissza a listára Sheikha Al-Mayassa bint Hamad bin Khalifa Al-Thani, a katari emír testvére, az emirátus múzeumi hatóságának vezetője, aki számos új múzeum megszületésénél bábáskodott és 2013-ban vezette is a Power 100-at. A 41. helyen Abdullah Al Saud szaúd-arábiai kulturális minisztert találjuk, aki rendkívüli ambíciókkal dolgozik országa regionális kulturális nagyhatalommá tételén. Az 56. helyre rangsorolták Reem Fadda palesztin kurátort, aki Abu Dhabi központi kulturális alapítványának igazgatójaként számos biennálé és vásár rendezését segítette és nagy szerepe volt abban, hogy a kortárs művészet hazájában meghódíthatta a köztereket is.
A Power 100 élbolyában a művészek vannak többségben. Rögtön a 2. helyen egy thaiföldi, de New York-ban és Berlinben is otthonosan mozgó művészt, Rirkrit Tiravaniját találjuk, aki főleg kollektívák kialakulását segítő, közösségi élményt nyújtó, együttes étkezésre, játékra invitáló installációiról ismert; egyik legismertebb művében egy New York-i galériát alakított át ideiglenesen konyhává. Az élboly nálunk talán legismertebb művésze a 4. helyen a brit filmrendező, filmproducer, forgatókönyvíró és videóművész Steve McQueen, aki világhírét a 12 év rabszolgaság című, több Oscar-díjat nyert filmjével alapozta meg. A nemrég zárult velencei képzőművészeti biennálé egyik legnagyobb szenzációja az egyiptomi pavilonban bemutatott történelmi témájú videóinstalláció volt; az ottani siker a 6. helyet hozta szerzője, Wael Shawky számára. A biennálés szereplés másoknál is sokat nyomot a latba, ugyanakkor a biennálé központi kiállításának kurátora, Adriano Pedrosa „csak” a 33. lett; az előző biennálé kurátora, Cecilia Alemani két éve még a 2. helyet kapta.
A tavalyi rangsort vezető legendás amerikai fotóművész, Nan Goldin idén a 7. helyen zárt. Művészi munkássága mellett az elmúlt években a toxikus filantrópia, azt artwashing elleni határozott és sokszor eredményes fellépése tette ismertté, mostanában pedig a gázai konfliktus kapcsán tett állásfoglalásaival szított szenvedélyes vitákat. Jelenleg Berlinben látható nagyszabású kiállítása, melyet ugyancsak platformként használt arra, hogy állást foglaljon a Közel-Kelet válsággócairól. A 8. helyet a „fekete figuráció” talán legismertebb képviselője, Kerry James Marshall kapta. Az afroamerikaiak történetét feldolgozó és mai életét megörökítő nagyméretű festményeivel népszerűvé vált művész számára az igazi hírnevet Barack Obama akkori amerikai elnök hivatalos portréja hozta meg.
A „teoretikusok” kategória legmagasabbra sorolt képviselője a Columbia Egyetem zömmel afroamerikai témákat vizsgáló kultúrtörténész professzora, a listán már évek óta szereplő Saidiya Hartman lett a 3. helyen. A fekete radikalizmus történetét feldolgozó munkájából nagyhatású multimédia performansz is született a rangsorban korábban ugyancsak szerepelt Arthur Jafa közreműködésével.
Az idei listán is szerepelt még több, nálunk is jól ismert „örökös tag”; így a neves galerista Larry Gagosian a 35., Hans Ulrich Obrist svájci kurátor az 59., vagy Glenn Lowry, a MoMA hamarosan visszavonuló igazgatója a 64. helyen.
A rangsor egyetlen magyar származású szereplője az USA-ban élő Agnes Denes, az „ecological art” meghatározó képviselője, aki a 68. helyet kapta. Egyik emblematikus alkotása, az eredetileg 1982-ben bemutatott Búzamező az idei Art Baselen újra megérdemelt sikert aratott.
A 93 éves művésznek éppen a napokban nyílik új kiállítása a Szépművészeti Múzeumban.
A teljes Power 100 rangsor itt tekinthető meg.
Szerző: Műtárgy.com
Címlapkép forrása: A Gagosian standja az idei Art Baselen. Az Art Basel jóvoltából
A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ
