Idén lenne 80 éves Kovács Péter, vagyis Pet'R, a Kossuth-díjas festőművész, grafikus, könyvillusztrátor. Ebből az alkalomból a VILTIN Galéria nyáron emlékkiállítást rendezett az életmű legfőbb tematikus csoportjaiból, a ’80-as évektől kezdve a művész legutolsó periódusáig felvonultatva képeket.
Mindig öröm, ha egy új, igényes művészeti kötetet vehetünk kézbe. Még inkább igaz ez akkor, ha a kiadvány egy figyelemreméltó, ám talán kevésbé (köz)ismert, és az érdemeihez képest méltatlanul alultárgyaltnak tűnő alkotó munkásságát hozza közelebb hozzánk. A 2019-ben elhunyt Kovács Péter esetében meglehetősen gazdag, több évtizedet átölelő, több műfajban kibontakozó és kimagasló minőségű életműről beszélhetünk, mégis sokan lehetnek, akik csak mostanában ismerkednek vele. Hiába tudhatott a magáénak számos jelentős, önálló tárlatot, rangos díjakat, és hiába szerepelnek a művei neves köz- és magángyűjteményekben, a szakirodalom (egy-két ritka kivételtől eltekintve) életében kevéssé foglalkozott vele. Itt az ideje, hogy a képzőművészet iránt érdeklődők elmélyedjenek Kovács Péter egyedi atmoszférájú világában – ehhez nagyszerű kiindulópont lehet a 2023-as Ünnepi Könyvhétre napvilágot látott album, amely a karácsonyfa alatt is megállja a helyét.
A Kossuth-díjas festőművész, grafikus, könyvillusztrátor Kovács Péter – vagy ahogyan a műveit jegyezte: Pet’R –, a Magyar Művészeti Akadémia néhai tagja idén lenne 80 éves. EA méltó megemlékezés részeként is felfogható az a reprezentatív, mintegy 200, jó minőségű illusztrációt tartalmazó album, amely az MMA Kiadó gondozásában jelent meg. A kötet szerkesztője, egyben bevezető tanulmányának szerzője nem más, mint Wehner Tibor, aki a 2021-es nagyszabású, Műcsarnokban megrendezett tárlat (Pet’R – rajzok, képek. Kovács Péter emlékkiállítása) kurátora is volt.
A szerteágazó, de mégis koherens és következetes életmű megismerése nem egyszerű feladat, ám a kiadvány kétségkívül számos kapaszkodót nyújt hozzá, mindezt pedig úgy teszi, hogy kiváló érzékkel adagolja a képes és a szöveges tartalmat. Bár előbbiek önmagukért beszélnek, már csak azért is, mert mint ahogyan azt a művész 2014-es akadémiai székfoglaló előadásában megjegyezte, a műveknek (rajzoknak) a néző függvényében számos értelmezése, magyarázata lehetséges, a mellettük olvasható, különféle publikációkból származó idézetek közelebb hozzák a befogadóhoz az alkotót, bepillantást engednek a kulisszák mögé.
A lapokat átpörgetve előbb különböző testhelyzetekben, baljóslatú, nyomasztó közegekben megörökített emberalakok bontakoznak ki a szemeink előtt, majd egyre inkább a zaklatott, összegubancolódó, szabadon hömpölygő vonalaké lesz a főszerep, amelyek test- és arcfoszlányokká állnak össze. A téma tehát továbbra is az – egyéniségétől megfosztott – emberi alak, viszont immáron önmagában (olykor kisebb csoportokban) áll, viszonyítási pontok, illetve a valamelyest kontextust biztosító környezet nélkül. „(…) számomra maga a művészet nem más, mint az emberi létezéshez kötődő elemi dolgok, és ezekhez való viszonyunk tárgyiasult megnyilvánulása” – olvashatjuk Kovács Péter gondolatait arról, hogy miért „ragadt le” az emberábrázolásnál. Ez is alátámasztja azt a legtöbb kritikusa által osztott elképzelést, hogy a létezés titkait, az élet és a halál kérdéseit boncolgatják a képei.
Az életműben nagyon hangsúlyos a technikai váltás: míg a pályakezdő szakaszban festészeti kompozíciók, táblaképek születtek, később a grafikai (illetve a grafikát és a festészetet elegyítő) alkotások kerülnek előtérbe. Hogy mennyire tudatos döntésről van szó, azt jól példázza, hogy a művész egy ponton több korábbi festészeti kompozícióját meg is semmisítette, így ebből az időszakból kevesebb mű áll a rendelkezésünkre. Emblematikus példa a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében lévő, 1978-as Betonlakók. A későbbi alkotásokon egyre kitüntetettebb szerephez jut a vonal, mellette pedig a finom, pasztell árnyalatokkal történő árnyalás. Az ezredforduló utáni legfontosabb műegyüttest az úgynevezett tekercsképek alkotják. A könyv végén bemutatott illusztrációk pedig egy újabb szeletét mutatják be a gazdag életműnek.
Az album egymondatos, Kovács Pétertől származó fülszövege tömören megvilágítja az alkotói hitvallás fontos aspektusát, és felhívja az olvasó figyelmét arra a vezérmotívumra is, aminek talán érdemes a nyomába eredni a képeket böngészve: „Nekem arra a szabadságra van szükségem, ahogyan rajzolok.”
Címlapkép forrása: MMA
