A sírrablás ősi, de napjainkban is jól fizető foglalkozás. Nincs könnyű dolga a bűnüldöző szerveknek, amelyek megpróbálják felderíteni az értékesítési láncot, a fosztogatók által kiásott antikvitások ugyanis többnyire kifehérítve tekintélyes intézményeknél, gyűjtőknél landolnak. Ez utóbbiak felelőssége kényes kérdés, orgazdák, vagy jóhiszemű áldozatok a zavaros ügyekben? Becslések szerint évi 6 milliárd dollárt tesz ki az illegális műkereskedelem forgalma, alig kevesebbet, mint a fegyver- és a drogkereskedelemé.
A Parthenon-frízek, a benini bronzok, vagy Trója kincse jelentik a közvélemény által látott jéghegy csúcsait, de a háttérben ügyek ezrei várnak rendezésre. Az említett nagy kollekciók sorsa politikusok kezében van, ha szabad így fogalmazni, teljes a csőd.
- Az athéni faragványok, vagy ahogy sokan ismerik az Elgin-márványok – bár a 2009-ben felavatott Akropolisz Múzeum már megfelelő helyet biztosítana elhelyezésükre – még mindig a British Museumban vannak. Nem látszik a több mint kétszáz éve tartó jogi, politikai huzavona vége, és a „lelkiismeretes” muzeológusi aggályok sem gyorsítják a döntéseket.
- Benin City-ben 2025-ben megnyílt az Edo Museum, így itt is megnyugtató infrastruktúra fogadná az afrikai földrészről, többségükben hódítók jóvoltából szétszóródott kincseket. Az elmúlt években francia kezdeményezésre hazakerült a tárgyak egy csoportja, de maradt belőlük bőven mintegy 160 különböző európai és amerikai intézményben.
- Trója vagy Priamosz kincse, amelyre a görögök és törökök is jogot formálnának, pedig a moszkvai Puskin Múzeumban van háborítatlanul…
- Egyiptomban is megnyílt nemrég a gízai piramisok közelében a Grand Egyptian Museum, ahol vissza várják Nefrititit. December végén a neves régész, Zahi Hawass úgy nyilatkozott, bármi eszközzel, de hazahozza Berlinből az egyiptomi királyné mellszobrát, amelyet a Neues Museum őriz több mint 100 éve. A mellszoborra 1912-ben egy német archeológus talált rá, vélhetően az alkotó Thotmesz műhelyében. Egyiptom már 1925-ben kérte az i. e. 14. századi, a fáraó csodaszép feleségét megörökítő alkotást a németektől.
Nagy fogások
A nemzeti és nemzetközi „műtárgykommandók” erőfeszítései azért nem teljesen eredménytelenek. A napokban például Londonban került a zsákba többszáz antikvitás, a jogos tulajdonosok egyelőre ismeretlenek, ahogy annak a nevét sem hozták nyilvánosságra, aki ezidáig birtokolta ezeket. Egy Shiva-szobor a Khmer Birodalom Angkor-korszakából (9-15. század), más Kambodzsából származó hasonló korú bronzok, egy nagy Bodhiszattva-szobor Pakiszánból, tárgyak Afganisztán Gandhara régiójából, az Indus-völgyi civilizáció (i. e. 3300-1300) alkotásai, szíriai, iraki mecsetek díszei töltötték meg a londoni Metropolitan Police helyiségeit – számolt be a The Art Newspaper újságírója, aki a lehetőséget kapott arra, hogy betekintsen az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) által létrehozott Heritage Crime Taskforce (HCTF) munkájába a londoni speciális rendőrség helységeiben. Látogatásakor 323 olyan antikvitás azonosítását végezték a szakemberek, amelyek kivétel nélkül illegálisan kerültek a szigetországba.
Nemrég érkezett egy hívás a műtárgypiaci nyomozó egységéhez: egy ismeretlen otthonába invitálta a rendőröket, azzal, hogy évtizede őrzött kincseket bízna rájuk. Sophie Hays ügynök bármennyire is tapasztalt volt, megdöbbent, amikor kiszállt, szanaszét hevertek antikvitások, polcokon, dobozokban, műanyag zacskókban, első látásra nyilvánvaló volt, régészeti leletekkel volt tömve a lakás. Brit szakemberek, valamint a nemzetközi szervezet szakértői vizsgálták át a lefoglalt tárgyakat, és nemrégiben álltak a nyilvánosság elé az eredményekkel. A kincsek javát sikerült azonosítani, de hogy ki az a személy, akinél a leletre bukkantak, és hogy milyen úton is került hozzá, azt egyelőre nem osztották meg a nyilvánossággal.
Most a következő lépés a jogos tulajdonosok felkutatása. A HTCF 46 országban tevékenykedik, az utóbbi három esztendőben 3400 illegális antikvitást sikerült azonosítani szakemberei közreműködésével, összértéküket 150 millió euróra becslik.
Tekintélyes amerikai múzeumok is megválni kényszerülnek olyan antikvitásoktól, amelyek illegálisan kerültek gyűjteményeikbe. Az International Consortium of Investigative Journalists (Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciuma) egyedül a Metropolitan Museum of Art (Met)-ben ezerre tette az ilyen tárgyak számát. A napokban a Met, a Virginia Museum of Fine Arts (VMFA) és egy ismert magángyűjtő is szembesült az ítélettel, miszerint Törökország a jogos tulajdonosa évtizedek óta őrzött kincseiknek. A manhattani kerületi bíróság ítélete összesen 43, a dél-törökországi Bubon közeli szentélyből ellopott antik tárgy sorsát rendezi. Az 1960-as években módszeresen fosztogatták főként helyiek a római kori régiségeket rejtő területet. A környéken élők megtalálták a kapcsolatokat a profi nemzetközi csempészhálózatokkal.
A tárgyak útját felgöngyölítető vizsgálódók, a District Attorney’s Antiquities Trafficking Unit (ATU) szakértői szerint az illegális régészek Izmírben adták tovább a portékákat a hivatásos csempészbandának, amely azután gondoskodott az áru legalizásásáról. Neveket is tudnak, így a Svájcban működő kereskedő, George Zakos, a New York és Párizs között ingázó Robert Hecht gondoskodtak a terítésről. New Yorkban a Royal-Athena Galleries és Merrin Gallery volt az első haszonélvező, tőlük immár megfelelő kísérődokumentumokkal kerültek a tárgyak olyan tekintélyes intézmények kiállításaira, mint a Metropolitan Museum of Art, a Cleveland Museum of Art, a Getty Museum, a Boston Museum of Fine Arts vagy a Santa Barbara Museum of Art.
A híres athéni szónok, politikus, Démosztenész márvány fejszobra i. e. 4. századból, először a New York-i Ariadne Galleries-nél bukkant fel, majd több privát gyűjtőnél is megfordult, 2012-ben pedig a Met-be került adományként. Az Ariadne Galleries, mint kiderült hamisan állította, hogy a Fortuna Fine Arts-tól vette a fejszobrot, ez utóbbi pedig, hogy Boris Mussienko volt az előző tulajdonos. Ez a név más hamis eredetigazolásokon is felbukkan. Amúgy pedig Fortuna Fine Arts az állítólagos adásvétel pillanatában nem is létezett, két esztendővel azután született meg a vállalkozás. A bíróság tavaly év végén lefoglalta a szobrot.
További 41 tétel, i. e. 6. századból való agyagtáblák a VMFA gyűjteményéből, is hazafelé indul. Aaron Mendelsohn, egy amerikai gyűjtő ugyancsak megválni kényszerül egy nagyméretű torzótól; a „Meztelen uralkodó”-t szintén Bubonnál ásták ki. A hatóság szerint a szobrot 2007-ben 1,3 millió dollárért megvásárló Mendelsohn tudott eredetéről. Egy értékesebb csomag – mintegy 80 millió dollárra becsült 15 tárgy, amelynek lelőhelye ugyancsak a dél-törökországi terület volt – már korábban hazatért, az újabb szállítmány értékét 2,5 millió dollárra teszik.
Az amerikai ügyészség Bangladesből származó régiségek visszaszolgáltatásáról is döntött a közelmúltban. Az illegális műkereskedelem ismert alakja, Subhash Kapoor ügyleteit vizsgálták a bírák. Kapoor Dél-, és Délkelet Ázsiában volt aktív, elfogatóparancs van ellene 2012 óta, Indiából várják kiadását. További tíz bűntársa az igazságszolgáltatás célkeresztjében van.
A San Antonio Museum of Art (SAMA) tavaly decemberben vált meg több, i. e. 4. századból származó antikvitástól. A márvány és terrakotta szobrok, Rómából indultak el a nagyvilágba a 19. század végén. A kutatókat egy ismert, a műtárgypiac szürke zónájában gyakran felbukkanó, kereskedőnél talált fényképek segítették a tárgyak azonosításában. Egy jól hangzó név, Giacomo Medici, évtizedeken át több, nagyértékű régészeti lelet útját egyengette. A Rómának most visszaadott 9 tárgy is átutazott Medici genfi raktárán, hogy később egy San Antonio-i gyűjtőé (Gilbert M. Denman) legyen, aki papírok nélkül is örült a tárgyaknak, amelyeket végül 1986-ban ő ajándékozott a SAMA-nak, és a jelek szerint az intézmény sem kíváncsiskodott. Giacomo Medici fotói Berlinben is hasznosnak bizonyultak, egy évvel ezelőtt az Altes Museum gyűjteményében őrzött pugliai vázákról derítették ki, illegálisan kerültek ki Olaszországból.
A felplankolt ügyek szereplői többnyire nem pitiáner bűnözők. Három évvel ezelőtt Shelby White, ismert amerikai filantróp manhattani lakásából szállították el ügyészi utasításra Lucius Verus római uralkodó nagyméretű bronzszobrát, több más antikvitással egyetemben. Összesen mintegy 200 régiség került haza, többségük Olaszországba, de ment szállítmány Török- és Görögországba is.
White nagyvonalú adományozója volt a Met-nek, tagja volt az igazgatótanácsnak, az intézmény egyik galériáját is elneveztek róla és férjéről (Leon Levy and Shelby White Court), valamint 200 millió dollárral alapítója volt a New York-i egyetem keretén belül az ókor tanulmányozását felvállaló intézetnek. A pár nagy gyűjtője volt közel-keleti, görög, etruszk és római régiségeknek, de kételyek merültek fel többször is kincseik eredetével kapcsolatban. Így még az 1990-es években kiállítottak 200 tételt a Met-ben, később két szakértő azt állította 93%-uk eredete nem volt igazolt. Az ügyet nem verték nagydobra, de 2008-ban White önszántából 10 tárgyat átadott Rómának, kettőt Athénnak, egyet Törökországnak.
A Louvre Abu Dhabi is érintett
Európai szemmel nézve talán a Louvre esete a legmegdöbbentőbb.
Bűnszövetkezetben elkövetett pénzmosás, csalás, csempészet, illegális műkincs-kereskedelem volt a bűnlajstrom, amellyel megvádolták a Louvre volt igazgatóját 2022-ben a francia hatóságok. Jean-Luc Martinez tiszte volt az Egyesült Arab Emírségekben létrehozott Louvre Abu Dhabi múzeum kollekciójának felépítése, és nem csak tiszta antikvitások kerültek közreműködésével az intézménybe. Egy nemzetközi vizsgálat jemeni, líbiai, szíriai és egyiptomi fosztogatások gyümölcseinek útját egyengető fehérgalléros hálózathoz vezetett el. A mannából jutott az amerikai Met-nek, és a Louvre Abu Dhabinak is.
Az ügy egyik főszereplője egy hamburgi galériás, Robin Dib volt, aki a kairói múzeumból 2011-ben elrabolt i.e. 2. századi arany szarkofág révén tett szert hírnévre. A becses értéket Dubajon keresztül csempészték Németországba, Dib restaurálta, majd hamis igazolással látta el, amely szerint 1971-ben legális értékesítés révén került birtokába a szarkofág.
A következő állomás egy párizsi kereskedő, Christophe Kunicki, egyiptomi szakértő, régész volt, aki 2017-ben eladta a műkincset a New York-i Met-nek 3,5 millió dollárért. Az amerikaiak, miután kiderült a lopás, 2019-ben vissza is adták Kairónak a kincset, egyúttal Dib tevékenysége is felkeltette a vizsgálódók érdeklődését. További öt antik egyiptomi tárgy ment keresztül a Dib-Kunicki páros kezén, ezek sikeresen kifehérítve a Louvre-igazgató, Jean-Luc Martinez áldásával, 50 millió euróért jutottak Abu Dhabiba. Összesen mintegy száz antik tárgy került a célkeresztbe, amelyeket a közel-keleti múzeum vásárolt meg. Őrizetbe vettek 2020-ban több műtárgykereskedőt, de a kérdésre, hogy Martinez vajon csak „becsukta a szemét”, vagy más szerepe is volt antikvitások Abu Dhabiba vezető útjának egyengetésében, máig sincs válasz. A napokban a Le Figaro ismét emlékeztetett arra, hogy nincs ítélet a még zajló perben, Martinez valószínűleg megúszta. Tavaly év végén a Louvre-rablás okán kérdezte őt ki a francia szenátus, de más dolgokról nem esett szó.
Az UNESCO adatai szerint tavaly 37 ezer kulturális tárgyat, régészeti leleteket, műalkotásokat, érméket, de hangszereket is foglaltak le az Interpol nyomozói a „Demetra-műveletek” keretében. Ukrán konfiskálásból származó értékeket is találtak szép számmal, Spanyolországban például 11 szkíta tárgyat, amelynek értékét 60 millió dollárra becsülték a szakértők.
Botrány a Getty-nél
Az első igazán nagy műkincslopási botrány a Getty Museumban robbant ki: 2006-ban kiderült, hogy az intézmény tulajdonában legalább 350 olyan tétel van, amelynek eredete legalábbis kétes. Értéküket 100 millió dollárra tették a szakértők. Az akkor megnyitott Getty Villa bemutatkozó katalógusában kiemelt 104 mestermű között 35 volt vitatott, olasz és görög állítások szerint illegálisan kicsempészett érték. A Getty vásárlásait egy bizonyos Marion True irányította, a tárgyakért minden esetben szép summát fizetve, ám az összeg egy része, ahogy azt később a görög rendőrség megállapította, egy műkincsfosztogató banda számláján landolt.
A tényfeltárásban itt is szerepe volt Medicinek, a genfi raktár ugyanis több Amerikába tartó értéknek adott átmeneti menedéket az ott fellelt dokumentumok szerint. A szereplőket bíróság elé állították, de a görögök végül ejtették a vádat. Igaz, visszakapták legfontosabb követeléseiket, így egy i. e. 320-ból származó arany gyászfejdíszt, valamint egy márvány, fiatal nőt ábrázoló torzót, amely i. e. 530 körül keletkezett. Olaszország ugyancsak kiegyezett a Getty Alapítvánnyal.
A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ
