A műtárgy.com újabb válogatással jelentkezik a tavaszi kiállítások gazdag kínálatából. Ebben a képzőművészet mellett a fotográfia is helyet kap – ráadásul egy félszáz tárlatot felölelő fesztivállal.
MS mester és kora, Szépművészeti Múzeum, április 9. – július 20. között
Több szenzációt is ígér a középkori magyar képzőművészet legismertebb névtelen mestere, MS mester monografikus kiállítása, mely a Szépművészeti Múzeum és az Esztergomi Keresztény Múzeum közös szervezésében jön létre. Az még önmagában nem lenne szenzáció, hogy a tárlaton látható lesz a festő legismertebb munkája, a Selmecbányai Szent Katalin-templom egykori főoltárának egyik táblaképe, a Mária látogatása Erzsébetnél (Vizitáció), mely múlt század végi restaurálása óta eredeti pompájában ragyog. Az viszont igen, hogy a Vizitációt most a főoltár további hat táblaképével együtt állítják ki – ezeket korábban ilyen teljességben még sosem sikerült összegyűjteni. A másik szenzáció annak a komplex kutatási projektnek köszönhető, melynek fő célja a középkori mestert körülvevő művészeti miliő feltérképezése volt. E munkának nemcsak az lett az eredménye, hogy újabb, a mester vagy műhelye által készített alkotásokat sikerült azonosítani, hanem az is, hogy a tárlat már javaslatot tehet annak a több száz éves rejtélynek a feloldására is, hogy vajon ki rejtőzhet az MS monogram mögött.
Az élet művészete. Szecessziós plakátművészet és tárgykultúra Magyarországon (1895–1914), Magyar Nemzeti Galéria, október 5-ig
A kiállítás a magyar plakátművészet első aranykorát mutatja be, amely a 19. és 20. század fordulóján a szecessziós stílus jegyében bontakozott ki. A plakátművészet és a reklámgrafika mintegy 120 remekműve között a műfajba kiránduló olyan neves festők alkotásai mellett, mint Rippl-Rónai József, Vaszary János vagy Ferenczy Károly, feltűnnek a plakátra szakosodott ismert művészek is, köztük Faragó Géza, Biró Mihály, Helbing Ferenc, Tuszkay Márton. Nem hiányzik a nemzetközi kontextus felvázolása sem; a látogatók a magyar mesterek műveit a műfaj legnagyobbjai, köztük Alfons Mucha, Gustav Klimt, Henri de Toulouse-Lautrec és Koloman Moser munkáival együtt láthatják. A plakátok finom festői megoldásokkal vagy dekoratív vonalkultúrájukkal a szecessziós szépségeszményt hirdetik, gyönyörködtetnek, vagy éppen humorukkal igyekeznek megnyerni a közönség tetszését. Rajtuk keresztül újra átélhető az első világháborút megelőző utolsó boldog békeévek hangulata.
A tárlat a korszak szecessziós tárgykultúráját is megidézi; a több, mint 200 bemutatott tárgy között kerámiák, bútorok és iparművészeti alkotások mellett könyvek, folyóiratok is szerepelnek.
MÁGIKUS KÖR – Czóbel Béla kapcsolatai, a Nyolcak és a mecenatúra, Czóbel Múzeum, Szentendre, 2026. szeptember 13-ig
Czóbel Béla az első magyar festőművész volt, aki még életében – 1975-ben, 92 éves korában – önálló múzeumot kapott Szentendrén. Az idén már fél évszázados múzeumban most megnyílt új kiállítás két fő témája a 20. század eleji magyar modernizmus meghatározó művészei, illetve a mecénások, műgyűjtők köre. A tárlaton felvillanó párhuzamos életpályák körülírják Czóbel társadalmi, szellemi környezetét, katalizátorszerepét a 20. század eleji magyar modernizmusban. Érzékeltetik bátor és provokatív, a valóság alapjaiból kiinduló, nem a divatos absztrakció felé igyekvő, valóságalapú festészetének máig ható aktualitását. Több különálló műcsoportban követhetjük az alkotófolyamatok fázisait, a korán elvesztett nagybányai Maticska Jenő, a Párizst járt nagy előd, Rippl-Rónai József és a fiatalok, köztük Gráber Margit, Perlrott-Csaba Vilmos, Boromisza Tibor, Ziffer Sándor és Vörös Géza, illetve a Nyolcak több tagjának műveiből összeállított festményanyagban. A művész második felesége, Modok Mária és a szentendrei alkotók munkáival bővített közös szekció rajzolja ki Czóbel Nagybánya–Szentendre–Párizs-tengelyen mozgó, változatos életútjának művészeti kontextusát.
Czóbel mecénásai, akik barátként voltak jelen mellette élete végéig, nagymértékben hozzájárultak a festő mai napig tartó szárnyalásához. A magángyűjtők, köztük a két legtöbb Czóbel-művel rendelkező gyűjtő, Antal Péter és Klein Gábor folyamatos gyűjtési és forráskereső munkával járultak hozzá a kiállítás létrejöttéhez.
Fórum, a szépség keresése – Matzon Ákos festőművész kiállítása, Klebelsberg Kultúrkúria, május 4-ig
Az alkotóművészetben az igazán figyelemreméltó dolgok az egyes műfajok, a festészet, a szobrászat, a grafika, az építészet határterületein jönnek létre – vallja a most 80. születésnapját ünneplő Matzon Ákos és az ő műveinek többsége valóban nehezen sorolható egy-egy műfaj szigorúan vett határai – ha úgy tetszik, korlátai – közé. Művészetében az apai ágon örökölt szobrászati hagyomány és építészi végzettsége is jól érzékelhetővé válik. Alkotásainak jelentős része egy alaphordozó felületből kiindulva rétegek egymásra helyezésével, fölfelé építve jön létre, azaz művészetében már semmi nyoma a kép, mint a világra nyíló ablak festészeti hagyományának. A mostani tárlaton, mely az utóbbi évek terméséből válogat, a már „klasszikusnak” tekinthető reliefek, az évtizedek óta készülő, szigorúan szerkesztett művek mellett oldott, felszabadult, már-már gesztusfestészetként jellemezhető sorozatok is megjelennek. A művész munkásságát jól ismerők számára is újdonság lehet a játékváros-sorozat, amely egyfajta összefoglalása annak a művészi utazásnak, amelyben a komoly kézműves munka és a játékos szellem jól megférnek egymás mellett. „A szépség keresése közben – ami végül is a művész legfőbb feladata – néha bizonytalan, útkereső vagyok – mondja Matzon –, ezért néha szimbolikus, netán transzcendens, esetleg konkrét gondolatok kerülnek előtérbe, miközben határozottan választottam és vallom munkáim lényegének az egyszerű, redukált „konstruktív” geometrikus utat”. (Szegedy-Maszák Zsuzsanna megnyitó beszédének felhasználásával)
Konok Tamás: Az elvont feldolgozása, Molnár Ani Galéria, április 11. – június 21. között
A tekintélyes londoni Annely Juda Fine Art-ban történt márciusi bemutatkozása után Budapesten nyílik újabb kiállítása a négy és fél éve lezárult életművű Konok Tamásnak. A Molnár Ani Galéria tárlata 1969 és 1982 között készült műveken keresztül mutatja be a művész párizsi emigrációjának éveiben kidolgozott szuverén kompozíciós módszer megszületését. E módszer lényegét a racionális és a transzcendens elemek összebékítése jelentette. Konok munkáinak szerkezetéből az 1970-es évektől kezdve egyre inkább kiolvashatókká válnak a fizikailag létező határok, falak, valamint a hidegháború áthatolhatatlan vasfüggönyét idéző vonalrendszerek. Ezek a sorompó-szerű alakzatok a kompozíció húsába vésődő léniákként hol oszlopszerűen kiszélesedve, hol ceruzavékonysággal futnak végig a képmezőn. Megszakadnak és megtörnek, hogy rácsként ejtsék rabul a tekintetünket, vagy kitárulkozva nyíljanak szét, szögbe fordulva vagy ívesen ölelve maguk köré a vászon mélyét kitöltő homogén teret. Konok vásznainak festészeti eszközökkel lággyá, líraivá puhított háttere előtt ezek a vonalak úgy hatnak, mintha a művész személyes sorsát író szövevényes fonalakból szőtték volna őket. Olyan metszetekként vannak jelen, amelyek egyfajta sűrítményét adják az emigráció zegzugos labirintusában egyensúlyozó művész életútjának. (Orosz Mártonnak, a kiállítás kurátorának tanulmánya alapján)
Talált terepen – Művészeti gyakorlatok a Marcel Duchamp-díj 25 évéből, Ludwig Múzeum, április 9. – augusztus 24. között
A tárlat a rangos, idén 25 éves Marcel Duchamp-díj nyerteseinek és jelöltjeinek szemszögéből nyújt betekintést a kortárs francia művészeti élet legutóbbi évtizedeibe. A díjban olyan művészek részesülhetnek, akik Franciaországban születtek, vagy a francia szcénát határozzák meg művészi kiteljesedésük színtereként. A magánerőből indított díj partnere a nemzetközi kortárs színtéren is kiemelkedő szerepet játszó Centre Pompidou. A díjazottak alkotásai a zsűri szándékai szerint a francia szcéna átfogó, társadalmi és kulturális diverzitását is tükröző képét rajzolják meg. A 18 művész munkáit felvonultató tárlat az elmúlt idők egyik legreprezentatívabb francia kortárs merítését nyújtja Magyarországon és számos olyan alkotó – többek között Kader Attia, Mircea Cantor, Cyprien Gaillard, Thomas Hirschhorn és Anri Sala – műveit mutatja be, akik a nemzetközi színtér meghatározó szereplői közé tartoznak. A különböző médiumokat felhasználó munkák egyfajta időbeni ívet rajzolnak a Duchamp-díj korai évei és a jelen között.
A bevezetőben már említettük, hogy ajánlónkban egy fesztiválra, nevezetesen az idén már kilencedik alkalommal megrendezett Budapest FotóFesztiválra is kitérünk. A március 28. – május 11. között megvalósuló programsorozat célja a fotográfia értékeinek, újdonságainak bemutatása a szakmai és a nagyközönség számára. Az idén már mintegy félszáz kiállítás mellett számos további rendezvény, így workshopok, múzeumpedagógiai események, kortárs fotóművészeti szakmai programok, portfolio review és fotókönyvvásár is várja az érdeklődőket. A saját szervezésű és csatlakozó rendezvényeknek múzeumok, kereskedelmi galériák, non-profit kiállítóhelyek, közösségi terek, külföldi országok budapesti kulturális központjai adnak otthont. Az alábbiakban három kiállítást külön is bemutatunk, a teljes program a fesztivál honlapján érhető el. A tárlatok különböző időpontokban nyílnak meg és egy részük látogatható marad a fesztivál befejeződése után is.
Peter Lindbergh, Műcsarnok, június 22-ig
A Budapest FotóFesztivál idén a legendás német divatfotográfus Peter Lindbergh (1944-2019) kiállításával nyílt meg a Műcsarnokban. Peter Lindbergh az 1980-as évek óta a divatfotó meghatározó alkotója volt. Az időtlen karaktert kívánta minimalista eszközökkel megragadni; egyéni látásmódjával újraértelmezte a szépség fogalmát. Portréi pózmentes természetessége, a reklám és a divat világában szokatlan látásmódja ellentétben állt a korszak szigorúan konstruált képstílusával, szembement a divatfényképészet aktuális trendjeivel. A nemzetközi ismertséget egy 1988-as, az American Vogue számára készített felvétel hozta meg számára, amelyen hat fotómodell egyszerű fehér ingben, önfeledt baráti közösségként jelenik meg a tengerparton. A csoportkép az őszinte pillanat és az időtlen szépség ikonikus szimbóluma lett. Egy másik korszakos képe a British Vogue 1990. januári számának címlapfotója, amelyen Naomi Campbell, Cindy Crawford, Linda Evangelista, Tatjana Patitz és Christy Turlington először szerepeltek együtt. Ez a kép a szupermodell korszak nyitányaként is értelmezhető, a modellek a filmcsillagokéhoz hasonló aurát teremtve maguk körül a divat és a divatfotográfia főszereplőivé váltak. A kiállítás több mint ötven fotográfiája között helyet kapott Lindbergh személyes kedvence, az Angel Story, amelyet Wim Wenders Berlin felett az ég című filmje ihletett, és Kate Moss jól ismert 1994-es portréja az A Star is Born sorozatból. A ‘90-es évek manöken ikonjai mellett olyan híres színészek portréi is láthatók a tárlaton, mint Monica Bellucci, Nicole Kidman, vagy Adrian Brody.
Szabad szemmel nem látható, Hungarian Art & Business (HAB), május 18-ig
A Szabad szemmel nem látható c. fotókiállítás három kiemelkedő kortárs fotóművész – Philippine Schaefer, Schór Ádám és Yorgos Yatromanolakis – alkotásain keresztül mutat be egy az érzékelés és a valóság határait feszegető képi világot, Mucsy Szilvia kurátori közreműködésével. A kiállítás három eltérő művészi megközelítésen keresztül, ám közös gondolati ívre felfűzve vizsgálja azokat a kérdéseket, vajon mennyire befolyásolja észlelésünket az, amit látni vélünk, és milyen módon formálja valóságképünket a fény és árnyék játéka?! A tárlaton szereplő alkotások túlmutatnak a klasszikus fotográfiai ábrázoláson: a művészek a fény-árnyék ellentét, a színek és a tér kapcsolatával kísérleteznek, megnyitva az utat egy alternatív valóságészlelés felé. Philippine Schaefer, Párizsban élő német művész ANIMA című analóg fotogram-sorozatában az átszűrődő fény és a test lenyomata egyesül, vibráló színvilágot létrehozva, míg Schór Ádám munkái a természet és a digitális világ közötti ellentétet vizsgálják, mesterséges tájképeken keresztül mutatva be ezt a kettősséget. Yorgos Yatromanolakis Felhasad a báb és a szárnyak lassan kibontakoznak című lírai sorozata pedig az átalakulás, az átmenet fázisait örökíti meg, költői módon reflektálva az életciklusok változásait övező belső folyamatokra is.
Valós és mesterséges identitások, Kiscelli Múzeum, április 29- június 23. között
A Budapest FotóFesztivál egyik kiemelkedő eseménye minden évben a kortárs magyar fotográfusok nagyszabású kiállítása, mely mindig egy tematika kapcsán invitálja közös gondolkodásra, diskurzusra a hazai alkotókat. Idén a fotográfia területét is érzékenyen érintő és újabb kihívásokkal szembesítő mesterséges intelligencia kérdésköre kerül a fókuszba. A tárlat az egyik legklasszikusabb műfaj, a portré területén belül vizsgálja a fotográfia és az AI lehetőségeit és kapcsolódási pontjait. A portréhoz és az emberábrázoláshoz való viszony fotográfusként és befogadóként is folyamatosan változik; a mesterséges intelligencia megjelenése a képalkotási folyamatban egy újabb korszak kezdetét jelzi.
A tárlat sokoldalúan illusztrálja, milyen lehetőségek nyílnak és milyen állásfoglalások dominálnak a másfél évszázados fotográfiai hagyományok és a legújabb technológia ötvözésében.
Szerző: műtárgy.com
Címlapkép: Czóbel Béla: Grossouvre, 1925, olaj, vászon, 65 x 81 cm, Klein Gábor gyűjtemény
A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ
