A műtárgy.com és KUBIK coworking szervezésében, november 30-án nyílik Bereczki Kata Arctalan Pillanatok című pop up kiállítása. Ellátogattunk Kata műtermébe, festményeiről és inspirációiról beszélgettünk vele. Ismerjük meg Bereczki Katát!
Bereczki Kata (1980, Dombóvár) tanulmányait építészként kezdte, majd felvételt nyert a Magyar Képzőművészeti Egyetemre, ahol 2011-ben festő szakon Radák Eszter osztályában végzett. Bár több mester kezei is formálták őt, Radák Esztert tartja mesterének, akinek hatása nem kérdőjelezhető meg Kata saját stílusának kialakulásában. Bevallása szerint a Képzőművészeti Egyetemen eltöltött második év végére talált rá a most is használt festői formanyelvének alapjaira. Az olajfestéket akrilra cserélte, és az ezt megelőző természet közeli művészetet felváltották az élénkebb színek és a merevebb formák, amik az építészeti kezdetekből eredeztethetőek. Főbb inspirálói a kortárs lengyel művészek közül kerültek ki, ilyenek: Agata Bogacka, Wilhelm Sasnal, de nyugatabbról még megemlíthetjük Gary Hume, Alex Katz és Julian Opie nevét is.
Bereczki Kata a festészetében kívülálló megfigyelőként lép fel, dokumentál és kiemel, nem pedig boncolgat, ezzel szabad teret biztosítva az asszociációknak. Sorozatokban gondolkozik, amik témáját az éppen aktuális élethelyzetei határozzák meg, ennek ellenére tudatos arctalanítással teszi mindenkié az eseményeket és hangsúlyozza az általánosságukat. Ilyen például a strand tematikájú festmény sorozata, ami diploma témául is szolgált Kata számára. Nem sok olyan publikus helyet tudunk felidézni, ahol alapesetben ennyire szemügyre vehetjük a ránk nem tartozó momentumokat, ahol az intimitás kissé üressé válik. Az a helyzet áll fenn, hogy a védtelenség által szinte egy tömeggé olvadunk össze, az alkotásokban pedig ez nem csak elméleti síkon jelenik meg, hanem valós szándékként a formákat is tekintve. Kata az összeolvadás festői megjelenését járta körbe, ehhez eszközként használva a meztelen testeket.
A relatív tömegként fellépő ember csoportok ezután is központiak maradtak számára, ami a Képnézegetők című sorozatban is megjelenik, egy a tolongás miatt szellemileg át nem élt Gerhard Richter kiállításnak köszönhetően. Ebből az esetből kifolyólag a múzeum (mint tér), a műtárgy és a néző viszonyrendszerét megragadva ábrázol. A 2012-ben készült munkáit ez az érdeklődés végig kíséri, majd elérkezik egy olyan izgalmas ponthoz, ahol a vidék termései, terményei, nevelt állatai és az abból létrehozható hasznok és a műtárgyak között párhuzamot von. Az emberi kéz által alkotottságuk és a gyönyörködtetésre való képességük okán.
Kisebb kihagyás után 2015-ben új sorozattal állt elő. Friss anyaként, az álomnaplóiban lefestett félelmeit formálta képpé.
Szerző: Bárdi Sára – műtárgy.com
…
