Az Art Basel idén június 18-án 43 ország 290 kiállítójával nyitja meg kapuit, köztük Magyarország képviseletében az acb Galériával. Tót Endre konceptuális mail-art alkotásai és Keresztes Zsófia monumentális installációja lesznek láthatók az ‘Unlimited’ szekcióban, amelyek a magyar művészet két generációját reprezentálják a nemzetközi porondon.
A júniusi svájci vásár hangulatát mindig meghatározó New York-i májusi aukciók megújult keresletet mutattak a 10 millió dollár feletti árkategóriában, nem mellesleg néhány 100 millió dollár feletti eladásról. Jackson Pollock hatalmas festménye, a „Number 7A, 1948” 181,2 millió dollárért kelt el, míg – Nicole Kidman promóciós videójának köszönhetően – Constantin Brâncuşi bronz női feje, a „Danaïde” (kb. 1913) 107,6 millió dollárért (mindkettő az aukciósház díjaival együtt).
A vásár középpontjában továbbra is a “Galleries” (Galériák) szekció áll, ahol a modern és kortárs művészet jelentős alkotásai és fiatal tehetségek munkái mellett kerülnek bemutatásra. Az ezt körülvevő többi szekció különböző módon definiálja a vásár perspektíváját: a „Feature” tematikus történeti bemutatókkal, a „Statements” feltörekvő művészek egyéni standjaival, a „Premiere” a legújabb alkotásokra összpontosítva, az „Edition” a grafikáknak és a sokszorosított alkotásoknak szentelve, míg a „Kabinett” a galériák standjaiba ágyazott, kurátori válogatáson alapuló installációkat vonultat fel.
Idén a vásár egy új kezdeményezést mutat be, a Basel Exclusive-t, amelynek keretében a VIP megnyitón válogatott műalkotásokat mutatnak be először a nyilvánosságnak. Ez egy apró, de nagy értékű gesztus, amely erősíti a vásár szerepét nemcsak bemutatók, hanem első találkozások helyszíneként is.
A résztvevő galériák közül néhányan így nyilatkoznak a vásár és a piac helyzetéről.
A londoni Kate MacGarry, az Art Basel visszatérő szereplője, idén új formában tér vissza a vásárra. Elcserélte a főszinten lévő standját, hogy inkább a lengyel művész, Goshka Macuga performanszára és installációjára fókuszáljon a vásár Unlimited szekciójában, amely a nagyméretű műalkotásoknak van fenntartva, egy külön teremben kerül megrendezésre, és mindig nagy népszerűségnek örvend.
„A piac bonyolultabbá és telítettebbé vált, ezért úgy éreztem, hogy valami érdekesebbet kell mutatnom, mint szimplán képeket akasztani a falra. A közeg energiája alkalmasnak tűnik egy olyan projekt megvalósítására, amely beszélgetést kezdeményez, valami olyasmire, amire az emberek hosszabb ideig emlékezni fognak” – mondja MacGarry a döntésről. Példaként említi az Art Basel legutóbbi katari indulását is, ahol az egy művészt bemutató standok használatát írták elő.
Goshka Macuga: ‘Chair for Guerrilla Girl’, performansz és installáció részlete a vásár Unlimited szekciójából. Fotó: Angus Mill. Forrás: Financial Times
Egyetlen nagyméretű alkotásra vagy projektre támaszkodni nagyobb üzleti kockázatot jelent, de MacGarry szerint – bár a művészeti vásárokon történő eladások egykor (a 2008-as művészeti piaci és gazdasági válság előtt) üzleti forgalmának mintegy 50 százalékát tették ki – ez az arány „ma már inkább 5–10 százalék körül mozog”. Macuga műve – egy komplex párbeszéd a múzeumok történetéről és jövőjéről, amelyben három előadó vesz részt, akik kitömött kárpitbútorokkal foglalkoznak – potenciálisan részenként is eladható lenne, bár jelenleg 350 000 euróért kínálják az egész művet.
„A művészeti vásárok, különösen az Art Basel élményszerű aspektusai nagyon fontosak, főleg a piac új vásárlói számára” – mondja Stephanie Armstrong, a Beaumont Nathan művészeti tanácsadó cég ügyvezető partnere.
„Úgy gondolom, hogy manapság az egyik legnagyobb kihívás az, hogy meghatározzuk, mi az a terület, amely iránt különösen érdeklődünk, és ahhoz tartsuk magunkat, amikor a piaci hullámok olyan erősek, és a figyelem felkeltése vált a fő célkitűzéssé” – mondja Claes Nordenhake, a svédországi Galerie Nordenhake alapítója.
Noah Horowitz, az Art Basel vezérigazgatója szerint a májusi aukciók bebizonyították, hogy „sok pénzt költenek művészetre, mivel sok a rendelkezésre álló jövedelem”, de hangsúlyozza: „nem várunk tétlenül. Folyamatosan bővítenünk és finomítanunk kell a kínálatot, hogy megfeleljünk a piaci igényeknek. A piac pedig egyre inkább a személyre szabott, exkluzív, magasabb szintű élményeket, a történetmesélés mélyebb rétegeit, az átfogó élményt keresi.”
A megnövekedett kiállítói fluktuáció új lehetőségeket kínál az új kiállítók számára (idén 18 új név szerepel a fő kiállításon). Ráadásul – Horowitz szerint – a kiállítás 25 százalékos kedvezményt biztosít a standok bérleti díjából az első alkalommal résztvevőknek. „A közel-keleti háború tovább növelte a galériák számára a műalkotások szállításával és mozgatásával járó költségeket. Tisztában vagyunk ezzel” – mondja. Egyéb intézkedések közé tartozik az árak befagyasztása a bázeli vásáron, ahol a díjakat a tavalyi szinten tartják – mondja.
Mary Abbott: ‘Lucy’ (c. 1956-58), Berry Campbell Gallery. Forrás: Financial Times
„Minden segít” – mondja Christine Berry, a New York-i Berry Campbell társalapítója, amely az idei új résztvevők közé tartozik. Szerintük az üzlet az utóbbi időben jól megy, főként azért, mert a női absztrakt expresszionistákra specializálódtak. „A női művészeket olyan régóta alulértékelik, hogy műveik tartják magukat, miközben az árak emelkednek” – mondja társalapítója, Martha Campbell. Az Art Basel számára a műveik között szerepel Mary Abbott élénk, nagyméretű festménye, a „Lucy” (1956–58 körül), amelyet a vásár előtt előre eladtak 500 000 dollárért.
Ezt a vegyes valóságot a szektor legnagyobb szereplői is elismerik. „Most már nyilvánvaló, hogy nem csak egy művészeti piacunk van” – mondja Iwan Wirth, a Hauser & Wirth elnöke és társalapítója. „Nagyon széttagolt, azonban ha minden összeáll – a megfelelő anyag, a megfelelő helyszín és a megfelelő időzítés –, akkor működhet.
Ennek érdekében galériája az Art Basel kiállításon a mesterművek iránti piaci igényre reagál, különös hangsúlyt fektetve a 20. századi alkotásokra, például Pablo Picasso, Juan Gris és Joan Mitchell műveire. A kortárs művészet terén is a legnevesebb alkotók, mint Gerhard Richter, William Kentridge és Mark Bradford művei dominálnak.
William Kentridge: ‘Fat Cat’ (2025), Hauser & Wirth, Fotó: Anthea Pokroy, Forrás: Financial Times
Az acb Galéria egyéni standon állítja ki Tót Endre, a mail art és a kelet-európai konceptualizmus úttörőjének munkáját. A hidegháborús Magyarországon felnőtt Tót Endre az 1970-es évek elején felhagyott a festészettel és olyan radikális stratégiák felé fordult, amelyek rá jellemző koncepcióira épültek. Kivételes mail art kérdőívei játékos, költői és egzisztenciális párbeszédet tettek lehetővé határok és kontinensek között.
Az „Unlimited” szekcióban az acb Keresztes Zsófia monumentális installációját, az „Anyanyelv II.” (Mother Tongue II.) című művet mutatja be.
Keresztes Zsófia: Mother Tongue II. Forrás: acb Galéria
Az üvegmozaikkal borított dombormű nyitott torkából lágy, fonott textilnyelvek törnek elő, amelyek egyetlen zsinórrá fonódnak össze. A merev formájú szájak a nyelv szabályozott rendszereire utalnak, míg a nyelvek kockás terítőszövetéből készült anyaga kiemeli a mű kapcsolatát az ismétléssel és az intimitással. A fonás gesztusa a gyermekkori gondoskodásra és a házimunkára is emlékeztet. A mű megkísérli a nyelvet érintés, sebezhetőség és érzelmi közelség által formált élő szervként újraértelmezni.
Forrás: Financial Times, UBS, Artsy, acb Galéria
Címlapkép: Art Basel. Forrás: Art Basel
