1880 Pazonyi család hitelesített családfája, Bónis Barabás Szabolcs megyei főispán aláírásával, viaszpecsétekkel, okmánybélyeggel, kézzel rajzolt, gyűrődésekkel, felcsavarva

cca 1870-1890 Pulszky Ferenc (1814-1897) a Nemzeti Múzeum vezetője (1869?1894) névjegykártyája.

cca XIX. sz. utolsó harmada/XX. sz. eleje "H. M." /"K. M." (?) monogramos ovális pecsétnyomó, kardot markoló kézzel a monogram felett, fém, sérült/teltört fogóval, 2,5x2 cm

cca XIX. sz. utolsó harmada/XX. sz. eleje A breznói Prihradny - család címeres pecsétnyomója, 5x4 cm

1868 Kossuth Lajos (1802-1894) államférfi (az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején a Batthyány-kormány pénzügyminisztere, a Honvédelmi Bizottmány elnöke, Magyarország kormányzó-elnöke) autográf aláírása tértivevényen (Öcsödről Torinóba neki küldött levélről), 2x5kr bélyeggel, "ÖCSÖD", ill. a hátoldalon "VENEZIA" - "ÖCSÖD" bélyegzéssel

1860 Buda (Ofen), főkormányzósági titkári kinevezés ribári Ribáry József (1825-1901) jogász, későbbi miniszteri tanácsos és főrendiházi tag részére; Benedek Lajos (Ludwig von Benedek) (1804-1881) császári-királyi táborszernagy, Magyarország katonai és polgári kormányzója (1860. ápr. 19. - okt. 20.) autográf aláírásával (az 1848-49-es szabadságharcban a császári hadsereg egyik tábornoka; az 1866. évi porosz-osztrák háborúban az osztrák császári csapatok főparancsnoka, a königgrätzi csatában Helmuth von Moltke porosz tábornokkal szemben elszenvedett vereségéig, amely a háború és egyben katonai karrierje végét is jelentette); 15kr okmánybélyeggel, "K. k. General Gouvernement des Königreichs Ungarn" szárazbélyegzővel

cca 1841 A Hochárd (Houchárd) család tagjainak az erdélyi országgyűléshez benyújtott, nemesség (címeres levél) elnyerésére vonatkozó kérelme. Az iratot az erdélyi országgyűlés elnökéhez, báró magyar-gyerő-monostori Kemény Ferenchez, illetve az Erdélyi Fejedelemségbeli karokhoz és rendekhez címezték. Az összesen 14 oldal terjedelmű szövegben részletesen leírják a család történetét (francia eredetű család, melynek ősei nemességgel bírtak, azonban reformátusokként a XIV. Lajos alatti vallási üldözések miatt kénytelen voltak Franciaországból elbujdosni; a kérelmezők nagyapja, Hochárd Izsák gróf Teleki József meghívására 1776-ban települt Marosvásárhelyre, hogy ott tanári állást vállaljon), valamint különböző tagjainak érdemeit (a kérelmezők közül Hochárd József a marosújvári sóbányánál szerzett képesítést, később kolozsvári, majd parajdi sóbányanagy volt; Hochárd Károly katonai pályára lépett, ahol 8 év gyalogezredbeli szolgálat után huszárőrmesteri rangig jutott; Hochárd Ferenc pedig a Selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián folytatott tanulmányokat, később a trieszti hajózási akadémiát elvégezve dunai gőzhajókapitány lett). A felsorolt érdemekre hivatkozva kérelmezik, hogy az országgyűlés a család férfitagjait (Hochárd József, Károly, Lajos, Ferenc, Eduárd és Sándor), illetve leánytestvéreiket (Katalin és Karolina) címeres nemeslevél elnyerésére felajánlja. Több oldalon a szöveg mellett, illetve a szövegben korabeli feljegyzések, javítások és kiegészítések találhatók. Keltezés nélkül, azonban feltételezhető, hogy az irat Marosvásárhelyen, 1841-ben, vagy az azt követő egy-két évben kelhetett (a szöveg egy ponton hivatkozik az Erdélyi Híradó c. kolozsvári újság 1841. évi 24. számára). Korát tekintve megkímélt állapotban, fűzés nélkül.

cca 1373-1460 Lap egy isztriai konfraternitás lajstromkönyvéből. A konfraternitások vallásos társulatok voltak a közép- és kora újkorban, amelyeknek egyaránt lehettek egyházi és világi tagjai. A lapon több egyházi személyt (plébánost, diakónust) is említenek. A bejegyzések nagyrészt a konfraternitás tagjainak halálát rögzítik, de vannak benne tagfelvételről szólóak is. Az első oldal tetején lévő évszám azaz az első bejegyzés 1373-as -- de nem lehet kizárni, hogy nem maradt-e le véletlenül egy század, mert a bejegyzések zöme 1400-as évekbeli. Az is világosan látszik, hogy később is használták, mert sok a 17. századi bejegyzés is, az utolsó 1654-es. Két név beazonosítható az 1543-ban elhunyt Fiorbona, Iustina de Vascotto lánya anyjával együtt néhány évvel korábban szerepel egy végrendeletben, amely Isolán kelt -- ez alapján valószínűleg valamelyik isztriai konfraternitásról lehet szó, talán Isolában vagy Capodistrián (ma mindkettő Szlovániában, Izola, ill. Koper néven). Pergamen, két kézzel beírt oldal 24x35 cm / cca 1373-1460 Sheet from the register book of an Istrian confraternity. Confraternities were religious associations in the Middle and Early Modern Ages, which could have both ecclesiastical and secular members. Several church figures (parish priest, deacon) are also mentioned on the page. The entries mostly record the death of members of the confraternity, but there are also entries about membership. The year at the top of the first page, i.e. the first entry, is 1373 -- but it cannot be ruled out that a century was accidentally left out, because most of the entries are from the 1400s. It is also clear that it was used later, because there are many entries from the 17th century, the last one from 1654. Two names can be identified: Fiorbona, the daughter of Iustina de Vascotto, who died in 1543, appears together with her mother a few years earlier in a will dated in Isola - based on this, it is probably a question of one of the Istrian confraternities, perhaps in Isola or Capodistria (today both in Slovenia, Izola and Koper named). Parchment, two handwritten pages