2000 Az ezüstérmes magyar női kézilabda-válogatott tagjainak aláírásai XXVII. Nyári Olimpiai Játékok Sydney FDC-n 2000 Signatures of the members of the silver medal-winning Hungarian women's handball team on the XXVII. Summer Olympic Games Sydney FDC

1970 Ilku Pál (1912-1973) kulturális miniszter saját kézzel írt levelezőlapja Tömpe Istvánnak

1940 Márai Sándor (1900-1989) író dekoratív erdélyi képeslapra saját kézzel írt és aláírt üdvözlete dr. Jáky Gyula részére kolozsvári bevonulása napján, bevonulási pecséttel, szép állapotban

1936 A magyar labdarúgó válogatott aláírása papírlapon a Románia-Magyarország (1:2) mérkőzés alkalmából

[Kézirat] Jókai Mór "Egy az Isten" című regénye eredeti szerzői kéziratának két oldal terjedelmű részlete, Feszty Masa grafikusművésznek (Jókai Mór rokonának) évtizedekkel későbbről származó ajándékozási bejegyzésével (1877/1942). Kelt: Budapesten, 1877-ben. Egyetlen levél, mérete: 207x170 mm, két oldalán 22, illetve 23 beírt sorral. Jókai Mór az 1870-es években már munkamódszerévé tette, hogy regényei előtanulmányaként felkereste jövendőbeli regényei kulcshelyszíneit. 1875-ben folyóiratokban hírt adott arról, hogy következő regénye a Torockó környéki erdélyi unitáriusok világában fog játszódni. A színes néprajzú torockói székely közösséget 1876-ban látogatta meg, az itt töltött négy nap alatt jócskán feltöltekezett helyi népszokásokból és legendákból, melyeket kiválóan beillesztett műve korai tervezetébe. Az 1876-ban kezdett torockói regény munkálatait 1877 májusában fejezte be, a regény kötet formájában még ebben az évben megjelent. Két oldalnyi terjedelmű eredeti kéziratunk a regény második részének XVIII. fejezetéből való. A rendkívül jól olvasható kézirat és a nyomtatott változat között minimálisak az eltérések, egyben rávilágítanak Jókai munkamódszerének könnyedségére, amennyiben évtizedes gyakorlaton edzett regényprózája szinte nyomdakészen került lejegyzésre. Az alábbiakban közöljük az eredeti kéziratszöveget, [kapcsos zárójelekben mutatva] a szerző igen csekély számú javítását, kihúzásait, illetve betoldásait: "[F]érfialak, mintha nyakszirten ütötték volna, a feje előrerezzent, az ina megcsuklott alatta; melléből az elszörnyedés hangja hördült fel. Ő maga látott meg valamit, amitől meg kellett rettennie. Mint mikor az őzet kergető leopárd az oroszlán fészkére bukkanik. A két hölgy is hátratekintett, s aztán mind a kettő elkezdett futni. Visszanyerte már lábainak gyorsaságát, s amíg csak odáig nem ért, folyvást kiáltá [öröm és] a szabadulás örömsikoltásával e nevet: Manassé!", amíg csak odáig nem ért, hogy a [másik] szerető alak két karjába vethesse magát. Az idegen férfialak pedig megfordult, hátratekintett, onnan fölül Áron közelített felé ölnyi szökésekkel ugrálva le a szikláról; nem sok ideje volt az elhatározásra [:], eldobta a kaszát a kezéből, s lerohant a Székelyvár árkának meredélyén, mely [omlatag] görgeteg kőomladványokon keresztül, nyaktörő ösvényképp egyenesen a torockói völgybe vezet. -- Mitől ijedtetek úgy meg? szólt Manassé, nevetésre fogva a dolgot, s törekedve a két gyermek arcán ismét helyrecsókolni a jókedv rózsáit. Azok alig bírták a nagy pihegéstől elmondani, hogy egy félelmes alak mennyire megrémíté őket, [de] hogy ki[nek az] arcvonásaira emlékeztetett ez oláh földész, azt egyik sem mondta ki. -- Bohók, ti! -- Szénatolvaj volt. A hidasi Geszteg fennsíkján termő fű miatt Mátyás király óta patvarkodnak az aranyosi székelyek meg a szomszédok egymással, s amelyik hamarább levághatja, az viszi el. Ez is bizonyosan füvet orozni jött ide, s mi elriasztottuk szépen. Nézzétek, még a kaszáját is eldobta ijedtében. A két hölgy aztán, Manassé karjaiba kapaszkodva, visszament addig a helyig, ahol az elmenekült alak kaszája hevert. Manassé fölvette azt, s megnézte. -- Ez a kasza is itt készült nálunk. Rajta a hámorunk jegye. A nyele tele[van] van rovással; az oláh az aratórészt faragta [fel] föl rá. Az a férfi pedig, aki a kaszát itt hagyta, messze lent halad már a meredek ösvényen. A felén túl lehetett már. Ez alatt nagy lelkendezve megérkezett Áron bátya. Egész veres volt az arca a futástól, s a szemei vérrel voltak áterezve. A kalapját is elhajítá valahol, hogy könnyebben futhasson. Egyre kiabált a sziklaárokban futó alak után, hogy álljon meg[:], s a két hölggyel nem törődött, hisz azok jó helyen vannak már, Manassé szárnyai alatt; hanem amint odaért az árok torkolatához, felkapott egy roppant szikladarabot, s azt [a futónak] utána hajítá. -- Szent Isten atyám! -- sikolta föl Anna. -- Mit tettél, Áron? Ha utoléri az a kő? -- De utoléri bizony, s ha eltalálja, még majd segít is? Az értékes Jókai-kéziratot Feszty Masa grafikusművész (1894-1979), Jókai Mór fogadott leányának, Jókai Rózának és Feszty Árpádnak gyermeke ajándékozta tovább, a kézirat lapszélén elhelyezett ajándékozó sorok kíséretében: "Jókai Mór kézírása. Máriának és Gézának igaz szeretettel öreg barátjuk, Masa (néni). 1942. jan. 1-én." A kiválóan olvasható eredeti kéziratlapon apró foltosságok, hajtogatásnyom, illetve a hátoldal sarkán apró, mindösszesen egyetlen szót érintő kopás. Jó állapotú lap.

cca 1700 II. Rákóczi Ferenc fejedelem levele Bogyára, Horváth Julianna Brigittának birtok ügyben. Rákóczi Ferenc autográf aláírásával és viaszpecsétjével.

Nemesi címeres pecsétnyomó, azonosításra vár, d: 2,5 cm.

Végh György (1919-1982) költő autográf kézirata. Vergilius fordítás: Orpheus és Euridiké halála. Két beírt oldal, aláírva.