A nemzetközi műkereskedelem 2024-ben kisebb mértékben esett vissza, mint ahogy azt az aukciós forgalom már korábbról ismert számai alapján feltételezni lehetett – írja a műtárgy.com.
Az Artprice Art Market Report márciusban nyilvánosságra került számai alapján mi is beszámoltunk a globális aukciós piac tavalyi, nem túl acélos számairól, az összforgalom jelentős, 25% körüli visszaeséséről. A műkereskedelem tavalyi évéről alkotott kép azonban csak most vált teljessé, amikor – immár kilencedik alkalommal – megjelent a The Art Basel & UBS Art Market Report 2025 is, az egyetlen olyan összefoglaló, ami az aukciós piac mellett a műtárgypiac másik fő csatornája, a galériás műkereskedelem forgalmát is tartalmazza. Utóbbi számai csak lényegesen nehezebben, ezáltal lassabban – és nagyobb hibahatárok között – érhetők el, ám a piac „egészségi állapotának” megítéléséhez legalább annyira nélkülözhetetlenek – már csak azért is, mert a globális piacon a galériák és műkereskedések összességében nagyobb forgalmat bonyolítanak, mint az árverőházak. Ezek a számok most mindenesetre gyógyírként hatottak, hiszen, míg az aukciósházak forgalma tavaly 25%-kal esett vissza (23,4 milliárd dollárra), a műkereskedéseké és galériáké csak 6%-kal (34,1 milliárd dollárra), így a piac egésze végül az előző évinél csak 12%-kal alacsonyabb, 57,5 milliárd dolláros forgalommal zárt. A galériák forgalmának lényegesen kisebb visszaesése azt is jelenti, hogy a két fő csatorna közötti arányok is módosultak: az aukciósházak a teljes forgalomnak az egy évvel korábbi 45% helyett már csak 41%-át produkálták. (Ezek a globális arányok, amelyektől az egyes országok akár jelentősen is eltérhetnek; Kínában például továbbra is igen jelentős az aukciós kereskedelem túlsúlya.) Az aukciós piacon, mint ahogy arról a korábbi elemzésekben már szó volt, alapvetően a nyilvános aukciók forgalma esett vissza, az árverőházak másik üzletága, a private sales globális szinten 14%-kal, de például a Christie’s-nél 40%-kal bővült.
Az aukciósházak és a műkereskedések, galériák forgalmának tavalyi trendjei tehát ugyanabba az irányba mutatnak, utóbbiak azonban mégis jóval elégedettebbek lehetnek. Azonnal felmerül persze a kérdés, hogy miért volt jobb 2024 a műkereskedések számára. A magyarázat minden bizonnyal elsősorban a megváltozott vásárlói magatartásban keresendő; a szakma szinte egyhangúlag egyetért abban, hogy a műtárgyvásárlók alaposabban megfontolják a döntéseiket, jóval kevesebb lett a „hirtelen felindulásból” beszerzett műtárgy; a vételt hosszabb alkuk előzik meg. Ez a hozzáállás egyértelműen a galériáknak kedvez, hiszen náluk egy-egy vásárlás előkészítése hosszú hónapokat, akár éveket is igénybe vehet. Az okok között szerepelhet az is, hogy a galériák, átlagos méretüknél fogva gyorsabban, rugalmasabban tudnak reagálni a változó kereslethez, mint a mamut aukciósházak. A kihívást persze utóbbiak pontosan érzékelik, nem véletlen, hogy náluk is mind nagyobb teret kap a private sale, ami sokkal inkább a galériás vásárlásokra hasonlít.
A többi trendet tekintve a két értékesítési csatorna komoly hasonlóságot mutat: a forgalom csökkenése mindkettőben az alacsonyabb árakra és nem a – mennyiségi értelemben vett – kínálat szűkülésére vezethető vissza. A jelentés adatai szerint az üzleti tranzakciók száma a különböző csatornákon együttesen 3%-kal bővült; a gazdát cserélt tételek száma tavaly meghaladta a 40,5 milliót. (A galériás szektorban a jelentés készítői kérdőíves felméréssel szerzik be az adatokat, ezek pontossága tehát nem megkérdőjelezhetetlen, de lehetővé teszi a trendek felvázolását, az egyes évek összehasonlítását.) A tételszám növekedése miatt az átlagárak nagyobb mértékben csökkentek, mint az összforgalom, ez azonban nem azt jelenti, hogy ugyanazon vagy összehasonlítható kvalitású munkákhoz feltétlenül olcsóbban lehetett tavaly hozzájutni, mint korábban, hiszen a visszaesés elsősorban a legmagasabb árfekvésű, azaz az átlagárat is felfelé húzó művek sávjában jelentkezett, elsősorban az ottani kínálat szűkösebb volta miatt.
Kissé túlzottnak tűnik tehát a jelentést elemző írásokban helyenként felbukkanó megállapítás, miszerint az alacsonyabb árak a műpiac „demokratizálódását” jelzik, mondván, ilyen árak mellett új rétegek számára is elérhetővé válik a műtárgyvásárlás. Az ugyanakkor tény s a jövőre nézve feltétlenül biztató, hogy az árveréseken és a galériákban is jelentős számban és arányban bukkannak fel új vásárlók és bár az „újak” között természetesen lehetnek 60 vagy akár 80 évesek is, nyilvánvaló, hogy többségükben a fiatalabb nemzedékekhez tartozó gyűjtőkről van szó. A galériákban a vevők 38%-a volt új ügyfél, míg egy évvel korábban csak 33%. Az alacsonyabb árfekvésű tételeknél az új vevők aránya ennél is magasabb volt, elérte az 50%-ot. Márpedig, ha bővül a gyűjtői kör, nő a kereslet is, ami újból magával hozhatja az árak emelkedését.
Az utóbbi évek nagyon izgalmas kérdése, hogy hogyan alakul az online csatornák aránya az összforgalmon belül. Mint várható volt, az online értékesítés addig példa nélküli felfutása a COVID alatt átmeneti jelenség maradt ugyan, de aránya a COVID-ot megelőző időszaknál lényegesen magasabb, 18%-os szinten stabilizálódott. Változott az online értékesítés szerkezete is; míg korábban a közös platformok, például a művészeti vásárok online viewing room-jai voltak a meghatározók, idővel szinte minden piaci szereplő, még a kisebb galériák is kiépítették saját online piacterüket. Ugyancsak fontos adat, hogy miközben az online értékesítés aránya a galériáknál is jóval magasabb, mint a COVID előtti időszakban, a galérialátogatások száma nem csökkent, azaz a gyűjtők továbbra sem mondanak le a személyes tájékozódásról, de ezt már nem feltétlenül kötik össze helyszíni vásárlással.
Az NFT-knek nem volt jó év a tavalyi; a művészeti NFT-k forgalma a 2020-as szintre esett vissza, az előző évi 613 millió helyett csak 213 millió dollárt ért el. Úgy tűnik, a hype múlóban van…
Hasonlóan izgalmas kérdés, hogy a művészeti vásárok mennyire tudták kiheverni a COVID-időszak komoly visszaesését, mennyire csábították vissza és ösztönözték vásárlásra a vásároktól „elszokott” gyűjtőket. A gondokat fokozta az is, hogy a vásári naptár a COVID előtti utolsó években olyan zsúfolttá vált, hogy azt sem a galériák, sem a gyűjtők nem bírták már „szusszal”. A jelentés szerint a vásárok számára, összességében legalábbis, megnyugtatóan zárult a tavalyi év: a galériák az egy évvel korábbi 31% helyett forgalmuk 33%-át tudták vásárokon elérni.
A jelentéshez készült felmérésben a galériák és a vásárok is súlyos gondként jelölték meg a költségek növekedését. A működési költségek legalább 10%-kal voltak magasabbak, mint egy évvel korábban; különösen jelentősen, 15%-kal nőttek a szállítási költségek. A vásárok a saját növekvő költségeik kompenzálására átlagosan 16%-kal emelték a standbérleti díjakat, amiket a galériáknak csökkenő forgalmuk nyereségéből kellett kigazdálkodniuk.
A jelentés ugyan egy csatornaként kezeli a kortárs, elsődleges értékesítéssel foglalkozó galériákat és a másodlagos értékesítéssel is foglalkozó műkereskedéseket, de megállapítja, hogy a kettőnél a trendek nem teljesen egyformák. Míg a galériáknál átlagosnak mondható 11%-kal csökkent a forgalom, a műkereskedések valamelyest javítani tudtak egy évvel korábbi teljesítményükön. Érdekes adat az is, hogy a galériák átlagosan forgalmuk 56%-át három legkeresettebb művészük alkotásainak eladásából realizálták, ami három százalékpontos növekedést, azaz a „sztárjaiktól” való nagyobb függőséget jelent.
A galériás szektor fontos fejleménye a női alkotók arányának további növekedése; tavaly a képviselt művészek 46%-a volt nő – szemben az egy évvel korábbi 42%-kal, részesedésük a forgalomból pedig elérte a 42%-ot. (Azaz, a női alkotók árai, ha kevéssel is, de továbbra is alacsonyabbak voltak férfi pályatársaikénál.)
A galériás piacon a „small is beautiful” elve érvényesült; a 250 ezer dollár alatti éves forgalmú galériák 17%-os növekedést tudtak elkönyvelni, miközben a „nagyok”, a 10 millió dollár felettiek, 9%-os visszaesést szenvedtek el.
A galériás adatok hozzáadása az aukciós piac számaihoz megváltoztatta az egyes piacok „erősorrendjét”, és markánsabbá tette közöttük a nagyságrendi különbségeket. Az USA nagyon megszilárdította néhány éve már megingani látszó vezető pozícióját és tavaly már a globális műpiac 43%-át mondhatta magáénak. Kína az aukciós piacon még megtartotta második helyét, de a teljes műkereskedelmi forgalmat tekintve újra át kellett engednie azt Nagy-Britanniának. Kína részesedése 19%-ról 15%-ra csökkent, míg a briteké 18-ról 19%-ra nőtt. Franciaország megtartotta 7%-os részesedését, Németország viszont egy százalékpontot erősödött; két éve a piac 2%-a volt az övé, tavaly már a 3%-a. Fenti számok azt jelentik, hogy a műkereskedelmi forgalom 87%-a az említett öt országban bonyolódik, s az összes többi piacnak a fennmaradó 13%-on kell osztozkodnia.
A jelentés kitér a piaci szereplők 2025-ös várakozásaira is. A fenti számok ismeretében nem meglepő, hogy a műkereskedők és a galeristák voltak optimistábbak: egyharmaduk a forgalom bővülésével, 47%-uk szinten maradással számol és csak 30% tart visszaeséstől. Az aukciósházaknál a bővüléssel számolók aránya csak 15%. Az ő visszafogottabb várakozásaikat az idei első negyedév aukciós forgalmának eddig ismertté vált számai igazolni látszanak: a három legnagyobb nemzetközi aukciósház első negyedévi forgalma 4,1%-kal maradt az előző évi alatt. Ez annyiban azért jó hír, hogy a visszaesés tempójának jelentős csökkenéséről tanúskodik.
Szerző: műtárgy.com
Címlapkép: Global Auction Sales 2019–2024. Forrás: The Art Basel & UBS Art Market Report 2025
A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ
