A csaknem fél évszázada Amszterdamban élő 72 éves dél-afrikai művész 20 év után tér vissza a képzeletbeli ”trónra”.
A Christie’s május 14-i New Yorki- árverésén jutalékkal együtt 13,6 millió dollárért kelt el Marlene Dumas Miss January című 1997-es festménye – ez a legmagasabb összeg, amit élő női alkotó munkájáért valaha fizettek. Az eddigi rekordot – immár 2018 óta – a Dumas-nál 17 évvel fiatalabb angol Jenny Saville tartotta, akinek egy 1992-es munkájáért 9,5 millió fontot, akkori árfolyamon 12,4 millió dollárt adtak a Sotheby’s-nél Londonban. Önmagában az is meglepő – és bizonyos mértékben tükrözi a globális műtárgypiac jelenlegi ellentmondásos állapotát –, hogy az újabb rekordra hét évet kellett várni, hiszen pontosan ez volt az az időszak, amikor a gyűjtői érdeklődés a korábbinál lényegesen nagyobb mértékben fordult a női alkotók felé. Ez az érdeklődés azonban az árakban csak visszafogottan tükröződött; még a mostani új csúcsár is csak 15%-annak a 91,1 millió dollárnak, amivel Dumas férfi pályatársa, Jeff Koons vezeti az élő művészek legdrágább műveinek listáját. Tulajdonképpen meglepő az is, hogy Marlene Dumas lett a régi-új női rekorder, aki bár kétségkívül az utóbbi évtizedek legfontosabb, a világ vezető köz- és magángyűjteményeiben is képviselt, népszerű alkotói közé tartozik, az utóbbi években mintha kevésbé állt volna a figyelem és a gyűjtői érdeklődés középpontjában. 2024-ben a legnagyobb aukciós forgalmú művészek listáján csak a 403. helyet szerezte meg és 3,2 millió dolláros összforgalmával épphogy bekerült az élő női alkotók TOP 10-be. Tavalyi legmagasabb ára 1,8 millió dollár volt. (2005-ös abszolút rekordja csaknem 3 millió dollár, aukción elért eddigi legmagasabb ára pedig – 2008 óta – 6,33 millió dollár volt.) A mostani New York-i aukción elért ár tehát elég nagy ugrásnak tűnik, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy aukciókon kívül, azaz a galériás műkereskedelemben Dumas a hírek szerint már ért el 9 millió dolláros árat is.
A nagyméretű, 280 x 100 centiméteres Miss January egy deréktól lefelé meztelen nőt örökít meg harsány színekkel, amihez pornómagazinokban látott fotók szolgáltak alapul. A festmény, az árverőház méltatása szerint „kiszabadítja a női testet a férfiközpontú látásmód rabságából, szakít az alávetettség hagyományával”.
A mű egy amszterdami galériából került 2000-ben egy neves amerikai műgyűjtő-dinasztia, a néhány éve két magánmúzeumot is fenntartó Rubell család kollekciójába és egészen mostanáig ott is maradt. A család elsősorban fiatal tehetségek felfedezésére és felkarolására fordítja figyelmét, s erre a célra kívánják felhasználni a Dumas-festményért kapott pénzt is. Ami egyébként a megszületett új rekord ellenére is kevesebb a vártnál. A képet a Christie’s harmadik fél garanciájával vitte kalapács alá – azaz eladása már az aukció előtt tényként volt kezelhető –, ám a kalapács végül „csak” 11,5 millió dollárnál koppant, szemben a 12-18 millió dollárban megállapított becsértékkel. (A becsérték mindig a leütési árra vonatkozik és nem veszi figyelembe a jutalékot; utóbbival együtt az egyelőre inkognitóját őrző vevő által kifizetett 13,6 millió dollár már benne van a becsérték sávjában.) Dumas azonban így is történelmet írt és új rekordja minden bizonnyal segít abban is, hogy továbbra is élénk maradjon az érdeklődés a női alkotók munkái iránt.
A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ
