A legújabb kiállítási körkép fókuszában a Victor Vasarely születésének 120. évfordulójához kapcsolódó tárlatok állnak, de a műtárgy.com válogatásában Budapesttől Szentendrén és Pécsen át Debrecenig további izgalmas bemutatók is szerepelnek.
Vasarely 120
Szépművészeti Múzeum, augusztus 16-ig
A magyar származású, Franciaországban világhírűvé vált művész munkásságának szentelt retrospektív kiállítás a hazai tárlatok történetében egyedülálló teljességgel mutatja be Victor Vasarely művészetét, ami a 20. századi vizuális gondolkodás egyik legjelentősebb fordulatát indította el. Munkássága meghatározó szerepet játszott a háború utáni geometrikus absztrakció és az op-art kibontakozásában, és máig alakítja a vizuális kultúráról való gondolkodást.
A kiállítás öt tematikus-kronologikus egységben – Korai művek, Út az absztrakció felé, A kinetizmus születése, Op-art, Művészet mindenkinek – követi Vasarely pályájának fő alkotói korszakait: a korai, figurális kísérletektől a geometrikus absztrakció letisztult rendszerein át az optikai jelenségek tudatos szerkesztéséig. A bemutatott művek jól érzékeltetik azt a következetesen épülő gondolati ívet, amelyben a forma, a szín és a mozgás viszonya nem pusztán esztétikai kérdésként, hanem a modern vizuális nyelv alapvető elemeként jelenik meg. A látogató képet kaphat arról is, miként törekedett Vasarely arra, hogy a művészet kilépjen a hagyományos műtermi keretek közül, hogy a mindennapi környezet, az építészet és a városi tér alakítójává váljon. A kiállítás főként a művész által alapított budapesti kollekcióra, a világ legnagyobb és legátfogóbb Vasarely-közgyűjteményére épít, de kiemelkedő művek érkeztek az aix-en-provence-i Fondation Vasarelyből, a pécsi Vasarely Múzeumból és jelentős magángyűjteményekből is.
Kinetikus víziók. Nicolas Schöffer és Victor Vasarely dialógusban
Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, augusztus 23-ig
A Szépművészeti Múzeum fenti kiállításához kapcsolódó kamaratárlat Vasarely és a pályájával hozzá hasonlóan Franciaországhoz kötődő Nicolas Schöffer párhuzamos életművét állítja párbeszédbe. Míg Schöffer a kibernetikus művészet úttörőjeként a mozgás és a fény dinamikájával dolgozott, Vasarely az optikai illúzió és az észlelés vizsgálatával teremtett új vizuális világokat. A Magyarországon első alkalommal megrendezett közös bemutató új értelmezési horizontot nyit a két életmű egymásra vetítésével. A két művész pályája a korszak geometrikus absztrakciójának, valamint a technológiai és vizuális innováció művészeti integrációjának eltérő, ugyanakkor egymással összefüggő változatait reprezentálja.
VASARELY DON’T GO HOME!
NEO Kortárs Művészeti Tér, szeptember 13-ig
Az ugyancsak az évfordulós Vasarely-tárlatok sorába illeszkedő bemutató címe egy 1969-es akcióra utal, amely a művész korabeli fogadtatásának ellentmondásait idézi fel, és ma is érvényes kérdéseket vet fel a művészet, a politika és a kánon viszonyáról. A kiállítás ehhez a párbeszédhez kapcsolódva kínál új nézőpontot. A konceptuális gondolkodás, a szerialitás és a geometrikus absztrakció összefüggései mentén rajzolódik ki az a közeg, amelyben Vasarely művészete egyszerre volt meghatározó és vitatott. A tárlat három, Vasarely munkásságához is köthető fogalom – a „konstrukció”, a „rácsszerkezet” és az „illúzió” – köré szervezi anyagát. Ezek a fogalmak nem csupán formai kategóriák: a hatvanas évek végi, hetvenes évekbeli kísérleti művészet festészeten jóval túlmutató felvetéseit sűrítik magukba. A három szekció egy-egy Vasarely-alkotás köré szerveződik, melléjük állítva a hazai neoavantgárd rokon szemléletű munkáit. A tárlaton több mint 70 mű szerepel, Vasarely alkotásai mellett a hazai neoavantgárd olyan meghatározó képviselőinek fotói, kísérleti filmjei és egyéb munkái, mint Maurer Dóra, Pauer Gyula vagy Gulyás János. A kiállítás az 1959-ben alapított Balázs Béla Stúdió kísérleti filmjeiből is merít, amelyek a korszak leginnovatívabb alkotói törekvéseinek adtak teret.
Dolce Vita. Itália élménye két évszázad magyar művészetében
Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, augusztus 23-ig
A nagyszabású kiállítás a XIX. századtól napjaink művészetéig tartó válogatással igazolja, hogy Itália a magyar művészeknek évszázadok óta kedvelt úticélja, örök motívuma és témája volt. A tárlaton mintegy 150 műtárgy – festmény, grafika, fotográfia, szobor, objekt és régészeti tárgy – szemlélteti, hogyan ihlette meg a hazai képzőművészeket – Ligeti Antaltól és idősebb Markó Károlytól Csontváryn és Vaszaryn át Kondor Attiláig és Benczúr Emeséig – az olasz táj, a reneszánsz mesterek és a pezsgő mindennapok, mit jelentett és mit adott számukra Itália. A négy nagyobb szekcióra tagolódó tárlat első, Úton Itáliába című egységének középpontjában a tárlat programadó műve, Ferenczy István Pásztorlányka (A szép mesterségek kezdete) című szobra áll. A második, A Grand Tour: művészi zarándoklatok, Itália kultusza című szekció az olasz kultúráért való szüntelen rajongás történeti kereteit mutatja be, többek között Csontváry Kosztka Tivadar és Ország Lili munkáival. A Mesterek földjén című szekció a művésszé válás, a tanulás folyamatát ismerteti meg a látogatóval: Itália a művészek örök iskolája, ahol az antik szobrász éppúgy tanítómester, mint Raffaello, Michelangelo és Leonardo da Vinci. A Dolce vita: Itália esszenciája című záró szekció az olasz életbe enged betekintést és egyben – mások mellett Patkó Károly, Egry József és Medveczky Jenő festményeivel – bemutatja azt is, hogyan szűrődött át egyfajta vizuális esszenciaként az Itália-élmény és a klasszikus olasz tájeszmény a magyar művészetbe.
Major Kamill: Memory
Nádor Galéria, Pécs, június 13-ig. A Zsdrál Art kiállítása
A több mint fél évszázada Franciaországban élő, de a hazai művészeti életben is aktívan jelenlévő, a múlt század 60-as éveinek végén Lantos Ferenc köréből indult Major Kamill változatos technikájú nonfiguratív munkáiban a kulturális és történeti emlékezet kérdéskörét, az emberi kultúra mulandóságát, az emlékezet határait vizsgálja. A tárlat Major munkásságának különböző periódusaiból válogat; a 70-es években, majd az azokat követő évtizedekben született művek mellett bemutatja a legfrissebb alkotásokat is, így a kalligrafikus festményekre emlékeztető Floral-sorozatot és a bonyhádi zománcgyárban született, eddig ki nem állított műveit is. Utóbbiak a művész visszatérését jelentik munkásságának egyik első színhelyére, hiszen a 60-as évek végén Majornak jelentős szerepe volt a Bonyhádi Enemal Art Symposium elindításában. Újkeletű bonyhádi munkái, melyekben reliefekké alakítja a zománcedényeket, különleges színátmeneteikkel is magukra vonják szemlélőik figyelmét.
Nemes Csaba: Folyamatos múlt
MODEM, Debrecen, július 12-ig
A tárlat Nemes Csaba három és fél évtizedes munkásságának eddigi legátfogóbb bemutatására vállalkozik, a kilencvenes évek eleji neokonceptuális művektől az elmúlt években készült absztrakt festményekig. A kiállítás kronologikus sorrend helyett az egész pályán végighúzódó tematikus szálak mentén tekinti át az életművet, különféle korszakokból származó művek közötti váratlan párhuzamokra és ellenpontokra, akár több évtizedes távlatban kirajzolódó konceptuális stratégiákra és visszatérő motívumokra is építve.
Nemes Csaba művészetének meghatározó vonása a mindenkori jelen társadalmi, politikai, illetve kulturális folyamataira adott kritikai reflexió, és az ennek megfelelő aktuális művészeti forma keresése. Ezek a jelen-reflexiók visszanézve egy történelmi ívet rajzolnak ki, a pályakezdéssel egybeeső rendszerváltás éveinek vizuális és társadalmi átalakulásaitól a 2006-os októberi eseményekig, a 2008-as cigánygyilkosságoktól a menekültválságig, a 2014-ben induló Eleven Emlékműtől a Színház- és Filmművészeti Egyetem 2020-as blokádjáig. A kiállítás egybegyűjti az életműben sokáig búvópatakként jelen lévő absztrakció különféle formáit is, a kilencvenes évek talált absztrakt művészetként kisajátított köztéri elemeitől kezdve a 2020-as években készült „valódi” absztrakt festményekig és bemutat egy húsz évet átfogó válogatást Nemes videómunkáiból is.
Művésztelep 100. Százéves a szentendrei Régi Művésztelep
Ferenczy Múzeumi Centrum – MűvészetMalom, Szentendre, október 25-ig
A nagyszabású jubileumi kiállítás az alapítóktól a kortársakig közel száz művész többszáz alkotásával tekinti át az 1926 óta működő szentendrei Régi Művésztelep százéves történetét. A művésztelep ez idő alatt nemcsak a szentendrei művészet folytonosságát képviselte, hanem a hazai művészettörténet szerves részévé is vált. A tárlaton együtt láthatóak az alapítók, köztük Bánáti Sverák József, Bánovszky Miklós, Jeges Ernő és Paizs Goebel Jenő, a számukra példaképül szolgáló mesterek, a későbbi évtizedek ide kötődő rangos alkotói, – így Barcsay Jenő, Czóbel Béla, Kondor Béla, Korniss Dezső, vagy a nemrégiben elhunyt Aknay János – és a napjainkban is a telepen alkotó művészek munkái.
A művésztelep történetének fontosabb periódusainak áttekintése mellett a kiállításon kiemelten jelenik meg a művészek kedvelt témája, a kert, amely lehetett a művésztelep lenyűgöző, ősfás parkja vagy – tágabb értelemben – Szentendre rejtettebb, zártabb része, de maga a város is, melyet leggyakrabban széles horizontú természeti környezetbe illesztettek.
Címlapkép forrása: Címlapkép: Aba-Novák Vilmos: Kikötő, 1930-32, tempera, falemez, 48 × 55 cm, Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria
A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ
