10798. tétel:
1944 Zemplén Géza (1883-1956) vegyész, bölcseleti doktor, műegyetemi tanár elbocsátó levele a Margit-körúti büntetőintézetből, Bp., 1944. dec. 21. „M. Kir. Budapesti I. Honvéd Hadtestparancsnokság Margit-Körúti Büntetőintézet” bélyegzéssel, felügyelőtiszti aláírással. „1944-ben már csak a legnagyobb erőfeszítésekkel tudta Zemplén Géza munkáját folytatni. A háború alatt az alagsori laboratóriumot rendezt ék be, a légiriadók közben ide járt le, míg a tanszék többi dolgozói átmentek a központi épületbe, a két emelet mély óvóhelyre. Az idegen hatalmi célokért háborút viselőország katasztrófája 1944. októberében a nyilasok hatalomra kerülésével teljessé vált. „De igazi emberi nagysága, az igazi magyar tudós hazafisága 1944-ben mutatkozott meg mindenki számára. Mikor a fasiszta nyilas kormány a Műegyetemet a többi egyetemmel együtt Németországba akarta áttelepíteni, és ezt a nyilas kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere, az egybegyűlt egyetemi tanárokkal közölte, néma csend fogadta szavait. És ekkor megszólalt Zemplén Géza mélyen csengő hangja és megfontolt szava: „Mi magyar egyetemi tanárok nem megyünk. Nem hagyjuk magunkat, mint a barmokat, elhurcoltatni”. Néhány nappal később nyilas pribékek börtönbe vetették a legnagyobb magyar kémikust” – örökíti meg Zemplén helytállását a kortárs hitelével adjunktusa, Bognár Rezső. 1944. december 4-én, késő este nyilas detektívek jelentek meg Zemplén Géza lakásán, és ágyából, a Margit körúti katonai fogházba hurcolták. Itt töltött két hetet szalmazsákon, közös zárkában. Időnként elvezették kihallgatásra, amikor is falhoz állítva várakoztatták. A mostoha bánásmód következtében megbetegedett, szerencséjére a zárkában levők között egy fiatalabb munkásember is volt, aki gondozásba vette a 61 éves beteg professzort. Zemplén köszönő szavaira így válaszolt: „Professzor úr, nem várok én hálát, kommunista vagyok”. Többé nem látta; valószínű, hogy mártírhalált halt azokkal, akiket a Margit körútról Sopronkőhidára vittek és kivégeztek. Zemplén Gézát a fogház kiürítésekor, 1944. december 18-án hazaengedték. Szabadulásában állítólag közrejátszott egykori tanársegédjének, Bartha Andor hadmérnök-ezredesnek közbelépése.” (In: Dr. Móra László: Dr. Zemplén Géza. A hazai tudományos szerves kémia megalapítója (1883-1956.) Budapesti Műszaki Egyetem Központi Könyvtára Műszaki Tudománytörténeti Kiadványok 21. Bp., 1971, BME, 75-76 p.
1944 Zemplén Géza (1883-1956) vegyész, bölcseleti doktor, műegyetemi tanár elbocsátó levele a Margit-körúti büntetőintézetből, Bp., 1944. dec. 21. „M. Kir. Budapesti I. Honvéd Hadtestparancsnokság Margit-Körúti Büntetőintézet” bélyegzéssel, felügyelőtiszti aláírással. „1944-ben már csak a legnagyobb erőfeszítésekkel tudta Zemplén Géza munkáját folytatni. A háború alatt az alagsori laboratóriumot rendezt ék be, a légiriadók közben ide járt le, míg a tanszék többi dolgozói átmentek a központi épületbe, a két emelet mély óvóhelyre. Az idegen hatalmi célokért háborút viselőország katasztrófája 1944. októberében a nyilasok hatalomra kerülésével teljessé vált. „De igazi emberi nagysága, az igazi magyar tudós hazafisága 1944-ben mutatkozott meg mindenki számára. Mikor a fasiszta nyilas kormány a Műegyetemet a többi egyetemmel együtt Németországba akarta áttelepíteni, és ezt a nyilas kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere, az egybegyűlt egyetemi tanárokkal közölte, néma csend fogadta szavait. És ekkor megszólalt Zemplén Géza mélyen csengő hangja és megfontolt szava: „Mi magyar egyetemi tanárok nem megyünk. Nem hagyjuk magunkat, mint a barmokat, elhurcoltatni”. Néhány nappal később nyilas pribékek börtönbe vetették a legnagyobb magyar kémikust” – örökíti meg Zemplén helytállását a kortárs hitelével adjunktusa, Bognár Rezső. 1944. december 4-én, késő este nyilas detektívek jelentek meg Zemplén Géza lakásán, és ágyából, a Margit körúti katonai fogházba hurcolták. Itt töltött két hetet szalmazsákon, közös zárkában. Időnként elvezették kihallgatásra, amikor is falhoz állítva várakoztatták. A mostoha bánásmód következtében megbetegedett, szerencséjére a zárkában levők között egy fiatalabb munkásember is volt, aki gondozásba vette a 61 éves beteg professzort. Zemplén köszönő szavaira így válaszolt: „Professzor úr, nem várok én hálát, kommunista vagyok”. Többé nem látta; valószínű, hogy mártírhalált halt azokkal, akiket a Margit körútról Sopronkőhidára vittek és kivégeztek. Zemplén Gézát a fogház kiürítésekor, 1944. december 18-án hazaengedték. Szabadulásában állítólag közrejátszott egykori tanársegédjének, Bartha Andor hadmérnök-ezredesnek közbelépése.” (In: Dr. Móra László: Dr. Zemplén Géza. A hazai tudományos szerves kémia megalapítója (1883-1956.) Budapesti Műszaki Egyetem Központi Könyvtára Műszaki Tudománytörténeti Kiadványok 21. Bp., 1971, BME, 75-76 p. )
Kikiáltási ár: 6 000 Ft