1817 Tudományos Gyűjtemény 1817. I-XII. [Szerk.: Fejér György.] Első, teljes évfolyam! [Két kötetbe kötve.] Pesten, 1817., Trattner Tamás János,1 t.+I-XII, 13-128;+176;+160 p.+1 t.;+152+160+164 p.; 1 t.+160;+164;+152 p.+1 (színezett tábla, rajta kitüntetésekkel, a hátoldalán egykorú bejegyzésekkel) t.+144+136 p.+1 t.+162 p. Átkötött modern kartonált papírkötések, benne foltos lapokkal és restaurált lapokkal és táblákkal is. A Tudományos Gyűjtemény az első számottevő magyar tudományos folyóiratunk. Fejér György kezdeményezésére 1817-1841 között jelent meg, évi 12 lapszámban. Hosszabb értekezéseket közölt a legkülönbözőbb tárgyakból: politikai, történelmi, természettudományi, honismereti témákból, és szemlézte a jelentősebb hazai és külföldi könyvmegjelenéseket is, legnagyobb erőssége pedig a néprajzi dolgozatok közlése volt, folyóirataink közül elsőként biztosított komoly terjedelmet ennek a

Tamási Áron: Ábel a rengetegben. (Dedikált.) Kolozsvár, 1932. Erdélyi Szépmíves Céh (Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet Rt.) 191 + [3] p. Első kiadás. Dedikált: "Toroczkay Wigand Edének Tamási Áron. 939. VI. 2." Kolofon: "Ez a könyv az Erdélyi Szépmíves Céh hatvankilencedik kiadványa; VI. sorozatának 11-12. számú könyve. Nyomtatta a Minerva Rt. nyomdája Garamond-atniqua betűkkel. A szedést Lauf Rudolf nyomdavezetp, a nyomást Szabó Elek vezette. E könyv illusztrációi Bánffy Miklós tollrajzai. Címlapját linóleumba metszette Kós Károly." Tamási Áron Ábel-trilógiájának első regénye először folyóirat-folytatásokban jelent meg, ez az első kötetkiadása. Néhány oldalon halvány foltosság, példányunk fűzése enyhén meglazult. (Erdélyi Szépmíves Céh, 69. kötet.) Monoki 5923. Prov.: Toroczkai Wigand Ede (1869-1945) építész, iparművész, író, építőművészetére az erdélyi népi építészet komoly hatással volt. Kós Károly színes rajzával illusztrált, sérült gerincű, enyhén foltos kiadói borítóban.

Horvát István: Nagy Lajos, és Hunyadi Mátyás híres magyar királyoknak védelmeztetések a' nemzeti nyelv ügyében. Tekéntetes, tudós Schwartner Márton úr vádjai, és költeményei ellen írta Horvát István. Pesten, 1815. Trattner János Tamás' betűivel. [4] + 64 p. Egyetlen kiadás. Horvát István (1784-1846) nyelvész, őstörténész, egyetemi tanár szenvedélyes hangon írt vitairata egykori mestere, Schwartner Márton (1759-1823) oklevéltani kutató, egyetemi tanár hazafiatlannak gondolt nézetei ellen. A különös őstörténeti és nyelvészeti nézeteiről közismert, nemzeti büszkeségtől fűtött Horvát István ebben a művében hevesen cáfolja Schwarter Márton nézeteit. A történészt fölöttébb felbőszítette Schwartner azon kijelentése, hogy - nemzeti királyaink - Nagy Lajos és Hunyadi Mátyás udvaraiban a magyar nyelv szóbeliségben és írásbeliségben egyáltalán nem volt használatos. Horvát István a schwartneri érveléssel szembe szállva azt próbálja bizonyítani, hogy derék magyar királyaink nemzeti érzéstől fűtve igenis pártolták a magyar nyelv fejlődését, magyar szokásokat ápoltak, és a magyar nemzeti nyelv és írásbeliség előmozdításában akkor is komoly érdemeket szereztek, ha ennek írásbeli nyoma nem maradt; máskülönben Bonfini egyes, magyar énekmondókról tett megjegyzései aligha maradtak volna fenn, illetve a 16. századi magyar nyelvű írásbeliség aligha bontakozhatott volna ki olyan erővel, ha a magyar nyelvűséget a korábbi évszázad magyar királyi udvara titokban nem mozdította volna előre. A történeti dolgozat a reformkor előtti hazafias szellemű tudományos publicisztika szép példája; önellentmondásokban gazdag elméleteit a kortársak némi derűvel szemlélték. A címlapon egykori tulajdonosi bejegyzés nyomai. Szüry 1892. Fűzve, enyhén sérült korabeli papírborítóban. Körülvágatlan, jó példány.