Ernst Toller: Eine Jugend in Deutschland. Amsterdam, 1933., Querido Verlag, XV+287+1 p. Német nyelven. Első kiadás. Magyarul: „Német voltam én is…” címen jelent meg. Kiadói kopott egészvászon-kötés, egy lapon ceruzás bejegyzésekkel, régi intézményi bélyegzéssel. Ernst Toller (1893-1939) zsidó származású német író, drámaíró, baloldali politikus és forradalmár, aki expresszionista darabjairól ismert. 1919-ben hat napig szolgált a rövid életű Bajor Tanácsköztársaság elnökeként, majd a hadsereg vezetője lett. Öt évre bebörtönözték a Bajor Tanácsköztársaság berlini központi kormányzattal szembeni fegyveres ellenállásában való részvételéért. A börtönben több színdarabot írt, amelyek nemzetközi hírnevet szereztek számára. A nácik hatalomra kerülése után, 1933-ban száműzték Németországból. 1936-1937-ben előadást tartott az Egyesült Államokban és Kanadában, egy ideig Kaliforniában telepedett le, mielőtt New Yorkba ment volna. Ott csatlakozott más száműzöttekhez. 1939 májusában öngyilkos

Unio. Zsebkönyv. Szerkeszti Urházy. 1848. (A szerkesztő fia által dedikált példány.) Kolozsvártt, [1847.] Özvegy Barráné és Steinnál (Nyomatott a királyi lyceum betüivel). 1 t. (címkép: gróf Teleki Domokos rézmetszetű portréja) + IV + [2] + 420 p. Egyetlen kiadás. A címlapon a szerkesztő fia, Urházy Miklós ajándékozó sorai: "Vajda Viktor úrnak emlékül, Kálló, 887. 10/8 Urházy Miklós." Az Urházy György (1823-1873) erdélyi kormányszéki fogalmazó és Teleki Domokos (1810-1876) erdélyi országgyűlési képviselő által közösen szerkesztett szépirodalmi almanach 1848 tavaszán jelent meg: Erdély és Magyarország egyesülésének szorgalmazására. Almanachunk egyetlen politikai cikket tartalmaz, Teleki Domokos Unió című tanulmányát, mely a két országrész uniótörekvéseinek múltját és jövőjét elemzi. A kortárs irodalom nagyságai közül Jókai Mór elbeszéléssel, Petőfi Sándor erdélyi témájú költeményekkel jelentkezik, a kisebb elbeszélők társadalmi és kísérteties novellái mellett igazán meglepő szerepben lép fel a jövő két nagy alkotója, Kemény Zsigmond esszéíró költeményekkel, Gyulai Pál kritikus kisregénnyel jelentkezik. A címkép verzóján régi tulajdonosi bélyegzés, a címlapon ajándékozási bejegyzés. Néhány oldalon apró foltosság. Szüry 4793. Prov.: Urházy Miklós; Vajda Viktor [Vajda Viktor (1835-1916) főreáliskolai tanár, hírlapíró, irodalomtörténész, zenei szakíró, műfordító, zenekritikus] Aranyozott, javított gerincű kiadói félvászon kötésben, aranyozott festésű lapszélekkel. Az enyhén foltos első kötéstáblán "Csak egyesülve állhatunk" feliratozású, Erdély és Magyarország egyesülését szorgalmazó, aranyozott plakett.

Sienkiewicz, [Henryk] Henrik: Quo vadis? Regény Nero császár korából. [Függelékben:] Menjünk hozzá! Novella Krisztus urunk korából. I-II. kötet. [Teljes mű két kötetben, szignált kötésében, Sárdy János tulajdonosi bejegyzésével.] Budapest, [1922]. Légrády Testvérek (ny.) XV + [1] + 310 p.; 270 p. Mindkét kötet címlapján Sárdy János operaénekes saját kezű aláírása. Henryk Sienkiewicz (1846-1916) irodalmi Nobel-díjas lengyel író történelmi regénye a századvég jelentős szenzációja volt, a századfordulón számos fordítása jelent meg. Magyar nyelven 1901-ben rögtön három fordítás is napvilágot látott, Szekrényi Lajos fordítása a Szent-István-Társulatnál, egy ifjúsági változat Pfeifer Ferdinándnál, Zigány Árpád fordítása pedig a Légrády Testvéreknél jelent meg. Kötetünk a híres regény hatodik Légrády-kiadásából való. Példányunkat Verő Klára könyvkötő művész kötötte, aranyozott szignója a hátsó kötéstáblák belső oldalán található. Egységes, aranyozott, álbordás gerincű, szignált korabeli félmaroquin kötésben (Verő Klára, Budapest), az előzékek, valamint a kötéstáblák és a kartontok papírborítása kézzel merített és festett papírral készült. Dekoratív, szép példány.

Horvát István: Nagy Lajos, és Hunyadi Mátyás híres magyar királyoknak védelmeztetések a' nemzeti nyelv ügyében. Tekéntetes, tudós Schwartner Márton úr vádjai, és költeményei ellen írta Horvát István. Pesten, 1815. Trattner János Tamás' betűivel. [4] + 64 p. Egyetlen kiadás. Horvát István (1784-1846) nyelvész, őstörténész, egyetemi tanár szenvedélyes hangon írt vitairata egykori mestere, Schwartner Márton (1759-1823) oklevéltani kutató, egyetemi tanár hazafiatlannak gondolt nézetei ellen. A különös őstörténeti és nyelvészeti nézeteiről közismert, nemzeti büszkeségtől fűtött Horvát István ebben a művében hevesen cáfolja Schwarter Márton nézeteit. A történészt fölöttébb felbőszítette Schwartner azon kijelentése, hogy - nemzeti királyaink - Nagy Lajos és Hunyadi Mátyás udvaraiban a magyar nyelv szóbeliségben és írásbeliségben egyáltalán nem volt használatos. Horvát István a schwartneri érveléssel szembe szállva azt próbálja bizonyítani, hogy derék magyar királyaink nemzeti érzéstől fűtve igenis pártolták a magyar nyelv fejlődését, magyar szokásokat ápoltak, és a magyar nemzeti nyelv és írásbeliség előmozdításában akkor is komoly érdemeket szereztek, ha ennek írásbeli nyoma nem maradt; máskülönben Bonfini egyes, magyar énekmondókról tett megjegyzései aligha maradtak volna fenn, illetve a 16. századi magyar nyelvű írásbeliség aligha bontakozhatott volna ki olyan erővel, ha a magyar nyelvűséget a korábbi évszázad magyar királyi udvara titokban nem mozdította volna előre. A történeti dolgozat a reformkor előtti hazafias szellemű tudományos publicisztika szép példája; önellentmondásokban gazdag elméleteit a kortársak némi derűvel szemlélték. A címlapon egykori tulajdonosi bejegyzés nyomai. Szüry 1892. Fűzve, enyhén sérült korabeli papírborítóban. Körülvágatlan, jó példány.

[Gvadányi József]: Aprekaszión. [Bp.], 1921., ABA,4+15+5 p. Facsimile az Országos Széchényi Könyvtár példányáról (Pozsony, Weber Simon Péter, 1791.) A szerző silhouette képét Rexa Vera Mária készítette. Kiadói papírkötés, a borítón és a gerincen sérüléssel. Számozott (162./229), bibliofil példány.