Ezüst (Ag) Neorokokó áttört peremű tálca, apró horpadásokkal, Szemző (Kamjonkai) család címer vésetével, jelzett, 35x29cm, nettó:434g

Képes ábécé és olvasókönyv. [Szerk.: Gyallay Domokos. Cluj/Kolozsvár,[1935.], Minerva, 104 p. Kiadói papírkötés, javított gerinccel, kissé foltos borítóval, az elülső borító és a címlap felső sarkán, a hátsó borító és az utolsó lap felső részén kis sérülésekkel. Ritka!

Unio. Zsebkönyv. Szerkeszti Urházy. 1848. (A szerkesztő fia által dedikált példány.) Kolozsvártt, [1847.] Özvegy Barráné és Steinnál (Nyomatott a királyi lyceum betüivel). 1 t. (címkép: gróf Teleki Domokos rézmetszetű portréja) + IV + [2] + 420 p. Egyetlen kiadás. A címlapon a szerkesztő fia, Urházy Miklós ajándékozó sorai: "Vajda Viktor úrnak emlékül, Kálló, 887. 10/8 Urházy Miklós." Az Urházy György (1823-1873) erdélyi kormányszéki fogalmazó és Teleki Domokos (1810-1876) erdélyi országgyűlési képviselő által közösen szerkesztett szépirodalmi almanach 1848 tavaszán jelent meg: Erdély és Magyarország egyesülésének szorgalmazására. Almanachunk egyetlen politikai cikket tartalmaz, Teleki Domokos Unió című tanulmányát, mely a két országrész uniótörekvéseinek múltját és jövőjét elemzi. A kortárs irodalom nagyságai közül Jókai Mór elbeszéléssel, Petőfi Sándor erdélyi témájú költeményekkel jelentkezik, a kisebb elbeszélők társadalmi és kísérteties novellái mellett igazán meglepő szerepben lép fel a jövő két nagy alkotója, Kemény Zsigmond esszéíró költeményekkel, Gyulai Pál kritikus kisregénnyel jelentkezik. A címkép verzóján régi tulajdonosi bélyegzés, a címlapon ajándékozási bejegyzés. Néhány oldalon apró foltosság. Szüry 4793. Prov.: Urházy Miklós; Vajda Viktor [Vajda Viktor (1835-1916) főreáliskolai tanár, hírlapíró, irodalomtörténész, zenei szakíró, műfordító, zenekritikus] Aranyozott, javított gerincű kiadói félvászon kötésben, aranyozott festésű lapszélekkel. Az enyhén foltos első kötéstáblán "Csak egyesülve állhatunk" feliratozású, Erdély és Magyarország egyesülését szorgalmazó, aranyozott plakett.

Geheimer Gang menschlicher Machinationen in einer Reihe von Briefen. Wer das lieset, der merke darauf. [Frankfurt am Main] Rom, München und Barby. 1790. [Jäger]. VI + 262 + [2] p. Első kiadás. Szerző és kiadó feltüntetése nélkül, hamis nyomdahellyel megjelent német nyelvű kötetünk a felvilágosodás évszázadának végéről, 1790-ből való. A magyarul "Titokzatos bevezetés az Emberi Összeesküvések világába" címmel visszaadható értekezésben a névtelen szerző felszólal a jezsuiták, a mesmerista delejezők, a szabadkőművesek, az illumintátusok és az emberiség más megtévesztői ellen. A levelek nem csupán a jezsuitizmus titkos történetének feltárására vállalkoznak, hanem egy világméretű összeesküvést is vázolnak, melynek célja az emberiség sötétségben, nyomorban és tudatlanságban tartása. A címlapon fametszetű vignetta, az oldalakon foxing. VD 18 14463024; Wolfstieg 23413; Weller, Druckorte 145. Enyhén foltos, enyhén kopott korabeli kartonkötésben, a címfelirat a gerincen sárga címkén.

Horvát István: Nagy Lajos, és Hunyadi Mátyás híres magyar királyoknak védelmeztetések a' nemzeti nyelv ügyében. Tekéntetes, tudós Schwartner Márton úr vádjai, és költeményei ellen írta Horvát István. Pesten, 1815. Trattner János Tamás' betűivel. [4] + 64 p. Egyetlen kiadás. Horvát István (1784-1846) nyelvész, őstörténész, egyetemi tanár szenvedélyes hangon írt vitairata egykori mestere, Schwartner Márton (1759-1823) oklevéltani kutató, egyetemi tanár hazafiatlannak gondolt nézetei ellen. A különös őstörténeti és nyelvészeti nézeteiről közismert, nemzeti büszkeségtől fűtött Horvát István ebben a művében hevesen cáfolja Schwarter Márton nézeteit. A történészt fölöttébb felbőszítette Schwartner azon kijelentése, hogy - nemzeti királyaink - Nagy Lajos és Hunyadi Mátyás udvaraiban a magyar nyelv szóbeliségben és írásbeliségben egyáltalán nem volt használatos. Horvát István a schwartneri érveléssel szembe szállva azt próbálja bizonyítani, hogy derék magyar királyaink nemzeti érzéstől fűtve igenis pártolták a magyar nyelv fejlődését, magyar szokásokat ápoltak, és a magyar nemzeti nyelv és írásbeliség előmozdításában akkor is komoly érdemeket szereztek, ha ennek írásbeli nyoma nem maradt; máskülönben Bonfini egyes, magyar énekmondókról tett megjegyzései aligha maradtak volna fenn, illetve a 16. századi magyar nyelvű írásbeliség aligha bontakozhatott volna ki olyan erővel, ha a magyar nyelvűséget a korábbi évszázad magyar királyi udvara titokban nem mozdította volna előre. A történeti dolgozat a reformkor előtti hazafias szellemű tudományos publicisztika szép példája; önellentmondásokban gazdag elméleteit a kortársak némi derűvel szemlélték. A címlapon egykori tulajdonosi bejegyzés nyomai. Szüry 1892. Fűzve, enyhén sérült korabeli papírborítóban. Körülvágatlan, jó példány.