1885-1905 "Triangi Elise Poesie" Triangi Elise emlékkönyve. 1885-1905 közötti bejegyzésekkel. Több mint 50 bejegyzéssel, köztük rajzokkal is. Magyar, német és francia nyelven, 35 sztl. lev. Az emlékkönyvet 1885-ben kezdték meg, Nagyszebenben, majd 1887-től kolozsvári írásokat olvashatunk, valamint: Alsó Jára (Alsójára, Iara, Jahren), Egyház Maróth (Egyházmarót/ Kostolné Moravce), Trieszt, Visegrád. Az utolsó bejegyzés 1905-ben lett keltezve. A kezdősorokat (a 2. levélen) egy chromolitográf képen látható leányalak kibontott papírtekercsére gyöngy betűkkel Rudolf König írta (Hermannstadt (Nagyszeben), 1887. 3/28.) Egy színes tusrajzzal is kedveskedik: Hat angyali gyermekalak zenél csellőn, hegedűn, balajkán, fuvolán, citerán; a citerán felirat: "Éljen a magyar!", bal alsó sarkán szignált: König 887. Több ismert név is felbukkan a beírok között: Bánffy Alice, Bánffy Anna, Bánffy Erzsébet, Betegh Sándor, Bethlen Balázs, Bethlen Éva, Bethlen Klára, Bethlen Mária, Bethlen Vilma, Bethlen Zsófika, Kemény Jolán, Wass Albert, Wass Maria, Wass Ráchel, Wesselényi Ilona, Wsselényi Palma, Zeyk Dániel. Az emlékkönyv tulajdonosa minden bizonnyal (gr.) Triangi Elise lehetett (a korabeli kolozsvári lapok többször említik a leírásban az említett családok társasági eseményein. Apja, gr. Triangi Ascensio (a magyar lapokban néhol: "Triangi Antal") dél-tiroli származású császári és királyi százados hadmérnök, illetve császári kamarás volt, nagyapja pedig Káli Nagy Elek reformpolitikus, unitárius főgondnok volt, akinek Alsójárán voltak birtokai. Korabeli piros, bársony-kötésben, felső tábláján metszett sárgaréz ornamentika piros (számszerint 10) ékkő-berakásokkal, fém zárócsattal. A kötés szétvált, és kijáró lapokkal, de ezeket leszámítva alapvetően jó állapotban. Hangulatos darab, 236 mm. Alexander Brody [Bródy Sándor] könyvtárából.

1880 Pazonyi család hitelesített családfája, Bónis Barabás Szabolcs megyei főispán aláírásával, viaszpecsétekkel, okmánybélyeggel, kézzel rajzolt, gyűrődésekkel, felcsavarva

cca 1870-1890 Pulszky Ferenc (1814-1897) a Nemzeti Múzeum vezetője (1869?1894) névjegykártyája.

cca XIX. sz. utolsó harmada/XX. sz. eleje "H. M." /"K. M." (?) monogramos ovális pecsétnyomó, kardot markoló kézzel a monogram felett, fém, sérült/teltört fogóval, 2,5x2 cm

cca XIX. sz. utolsó harmada/XX. sz. eleje A breznói Prihradny - család címeres pecsétnyomója, 5x4 cm

1868 Kossuth Lajos (1802-1894) államférfi (az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején a Batthyány-kormány pénzügyminisztere, a Honvédelmi Bizottmány elnöke, Magyarország kormányzó-elnöke) autográf aláírása tértivevényen (Öcsödről Torinóba neki küldött levélről), 2x5kr bélyeggel, "ÖCSÖD", ill. a hátoldalon "VENEZIA" - "ÖCSÖD" bélyegzéssel

1860 Buda (Ofen), főkormányzósági titkári kinevezés ribári Ribáry József (1825-1901) jogász, későbbi miniszteri tanácsos és főrendiházi tag részére; Benedek Lajos (Ludwig von Benedek) (1804-1881) császári-királyi táborszernagy, Magyarország katonai és polgári kormányzója (1860. ápr. 19. - okt. 20.) autográf aláírásával (az 1848-49-es szabadságharcban a császári hadsereg egyik tábornoka; az 1866. évi porosz-osztrák háborúban az osztrák császári csapatok főparancsnoka, a königgrätzi csatában Helmuth von Moltke porosz tábornokkal szemben elszenvedett vereségéig, amely a háború és egyben katonai karrierje végét is jelentette); 15kr okmánybélyeggel, "K. k. General Gouvernement des Königreichs Ungarn" szárazbélyegzővel

cca 1841 A Hochárd (Houchárd) család tagjainak az erdélyi országgyűléshez benyújtott, nemesség (címeres levél) elnyerésére vonatkozó kérelme. Az iratot az erdélyi országgyűlés elnökéhez, báró magyar-gyerő-monostori Kemény Ferenchez, illetve az Erdélyi Fejedelemségbeli karokhoz és rendekhez címezték. Az összesen 14 oldal terjedelmű szövegben részletesen leírják a család történetét (francia eredetű család, melynek ősei nemességgel bírtak, azonban reformátusokként a XIV. Lajos alatti vallási üldözések miatt kénytelen voltak Franciaországból elbujdosni; a kérelmezők nagyapja, Hochárd Izsák gróf Teleki József meghívására 1776-ban települt Marosvásárhelyre, hogy ott tanári állást vállaljon), valamint különböző tagjainak érdemeit (a kérelmezők közül Hochárd József a marosújvári sóbányánál szerzett képesítést, később kolozsvári, majd parajdi sóbányanagy volt; Hochárd Károly katonai pályára lépett, ahol 8 év gyalogezredbeli szolgálat után huszárőrmesteri rangig jutott; Hochárd Ferenc pedig a Selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián folytatott tanulmányokat, később a trieszti hajózási akadémiát elvégezve dunai gőzhajókapitány lett). A felsorolt érdemekre hivatkozva kérelmezik, hogy az országgyűlés a család férfitagjait (Hochárd József, Károly, Lajos, Ferenc, Eduárd és Sándor), illetve leánytestvéreiket (Katalin és Karolina) címeres nemeslevél elnyerésére felajánlja. Több oldalon a szöveg mellett, illetve a szövegben korabeli feljegyzések, javítások és kiegészítések találhatók. Keltezés nélkül, azonban feltételezhető, hogy az irat Marosvásárhelyen, 1841-ben, vagy az azt követő egy-két évben kelhetett (a szöveg egy ponton hivatkozik az Erdélyi Híradó c. kolozsvári újság 1841. évi 24. számára). Korát tekintve megkímélt állapotban, fűzés nélkül.