Spinner Klára (Claire Vasarely)
1909 – Budapest, Magyarország | 1990 – Annet-sur-Marne, Franciaország
Magyar–francia festőművész, grafikus, textiltervező, a Fondation Vasarely (Aix-en-Provence) társalapítója.
A 20. századi művészet dinamikus tájképén Spinner Klára (Claire Vasarely) neve – különösen férje, Victor Vasarely (Vásárhelyi Győző, 1906–1997) hírnevéhez viszonyítva – mindeddig nem kapta meg a neki járó figyelmet. Victor Vasarelyt az op-art és a kinetikus művészet atyjaként ünneplik, ám – ahogy unokájuk, Pierre Vasarely, a Fondation Vasarely elnöke visszaemlékezett – „Győző és Bonzi” művészi szimbiózisban éltek, kölcsönösen alakítva egymás alkotói fejlődését. Claire Vasarely néhány textilterve az op-art első példái közé tartozik: sorozatalapú, algoritmikus szerkezetű mintákkal, geometrikus formákkal és kontrasztos színhasználattal olyan vizuális hatásokat ért el, melyek megelőlegezték a későbbi optikai művészet fő jellemzőit. Munkássága a Bauhaus-modernizmus, a szürrealizmus és az optikai művészet egységes szintézisét képviseli.
Claire Vasarely: Önarckép Annet-sur-Marne-ban 1966 körül, magángyűjtemény. Forrás: Fondation Vasarely
Művészi látásmódját 1929-ben a budapesti Műhely művészeti iskolában alapozta meg, amelyet a weimari Bauhaus szellemisége ihletett, és Bortnyik Sándor (1893–1976) vezetett. Családi háttere – a Neubauer–Spinner divatház, amely a párizsi haute couture-t honosította meg Budapesten – szintén nagy hatással volt vizuális érzékenységére. A Műhelyben kiemelkedő teljesítményt nyújtott grafikai tervezés, sokszorosító technikák és tipográfia terén. Korai munkái – hirdetések, plakátok, divattervek – már az 1920-as évek végén szerepeltek budapesti kiállításokon, többek között az 1930-as Könyv- és Reklámgrafikai Kiállításon az Iparművészeti Múzeumban.
Claire Vasarely: Cím nélkül (reklám) (A kerék), 1929-1930, gouache, tus, papír, 25,1 × 18 cm, Magángyűjtemény. Forrás: Fondation Vasarely
Bortnyik tanítványaként szenvedélyesen érdeklődött a grafikai művészetek iránt. Az ÉN: A reklámgrafikus és plakátfestő című önarcképén saját szavait olvashatjuk víziójáról:
„Fotómontázs. Csomagolás. Illusztráció. A reklám tűri a legkevésbé a megcsontosodott elveket. Nemcsak a reklámtechnika változik szüntelen, de a reklámesztétika is. Jó reklámfőnök, reklámtervező, reklámrajzoló csak az lehet, aki minden ízében a mindenkori mában él.”
1931-ben Franciaországba költözött Victor Vasarelyhez, akivel ugyanabban az évben házasságot kötött. Megélhetésüket az alkalmazott művészetek, elsősorban a reklámgrafika biztosította: Claire Vasarely a Tolmer kiadónál dolgozott, ahol illusztrációkat, könyvborítókat és plakátokat tervezett, amelyek egyértelműen Bauhaus-hatásokat tükröztek. 1930 és 1932 között a lyoni Ducharne cég számára selyemmintákat tervezett, és mintatervezőként hivatalos elismerésben részesült a Lyon-i Selyemgyárak Iparkamaráján keresztül. Ezek a szakmai együttműködések az ipari gyártásra szánt minták megújítását, a kísérletező anyaghasználatot és a technikai eljárások fejlesztését célozták. Spinner munkái nemcsak művészeti, hanem technológiai szempontból is jelentősek: terveiben újszerű formavilág, korszerű anyaghasználat és innovatív megoldások jelentek meg.
A második világháború mély nyomot hagyott életében és művészetében. Zsidó származása miatt 1942-ben kénytelen volt elhagyni Párizst, és fiaival Budapestre menekült a náci megszállás elől. A nehézségek ellenére tovább dolgozott családi divat- és kalapszalonjukban, ahol kalaptervezéssel és divatújságírással járult hozzá családja megélhetéséhez. Írásai – közéleti cikkek, művészinterjúk és divattudósítások – gyakran saját illusztrációival jelentek meg. Cikkeit, amelyek a párizsi és budapesti divattrendeket mutatták be, többek között az Esti Kurír és a Film Színház Irodalom közölte.
Claire Vasarely: Cím nélkül (Divattanulmány), 1940 körül, tus, gouache, papapír, 82 × 76 cm (tábla), Fondation Vasarely, Aix-en-Provence. Forrás: Fondation Vasarely
1944-ben visszatért Franciaországba, ahol figyelmét ismét a textilművészet felé fordította. 1947-től bútortervezési projektekben vett részt René Drouet (1899–1993), a korszak egyik meghatározó francia bútortervezője mellett, akinek műhelye a modern funkcionalizmus és az elegáns formavilág ötvözéséről volt híres.. 1948-ban grafikai munkákat készített a Femina magazin számára Jacques Fath (1912–1954) felkérésére, aki a háború utáni párizsi haute couture egyik legismertebb megújítójaként vált híressé.
Claire Vasarely: Cím nélkül (Textilmotívum tanulmányok), 1953, gouache, papír, 82 × 76 cm (tábla), Fondation Vasarely, Aix-en-Provence. Forrás: Fondation Vasarely
Falikárpitjai az Aubusson-i Atelier Tabard Frères műhelyében készültek, ahol a tervezők és szövők szoros együttműködésben dolgoztak. Kárpitjai gazdag színvilágukkal ötvözik az organikus motívumokat – virágformák, spirálok, levélszerű foltok – a geometrikus szerkezetekkel és építészeti elemekkel. Színhasználata harmonikusan illeszkedik a textil anyagiságához, a kárpit pedig kiválóan közvetíti egyedi formanyelvét. Műveiben az op-art és a sorozatosság esztétikája is finoman érzékelhető. A Tabard Frères műhellyel 1952-ig dolgozott együtt, és kapcsolatba került olyan neves alkotókkal, mint Jean Lurçat, Fernand Léger és Victor Vasarely. 1949-ben a párizsi René Drouet Galériában, majd 1952-ben a La Demeure Galériában állított ki.
Claire Vasarely: Lo-La, 1952, az aubusson-i Tabard Frères et Sœurs műhelyben készült gyapjú faliszőnyeg, 188 × 150 cm, Magángyűjtemény. Forrás: Fondation Vasarely
Az 1950-es évektől világhódító útjára induló optikai és kinetikus művészet 1965-ben nyert nemzetközi elismerést a New York-i Modern Művészetek Múzeumában (MoMA) megnyílt The Retrospective Eye című kiállítással. Vasarely művészi és üzleti pályájának sikerét azok az eszmék alapozták meg, amelyeket még a Műhely-ben sajátítottak el. Claire Vasarely 1956-ban felhagyott aktív művészi tevékenységével, hogy férje karrierjének szolgálatába álljon: vezette műhelyét, részt vett a múzeumprojektek megvalósításában, és kiemelkedő szerepet vállalt a Fondation Vasarely munkájában. 1970-től 1990-ben bekövetkezett haláláig az alapítvány alapító tagja és alelnöke volt.
Victor Vasarely feljegyzéseiből tudjuk, hogy Claire már 1946-tól több absztrakt, geometrikus és optikai-kinetikus műalkotás társszerzője volt.
Claire Vasarely a magyar nőművészek első generációjához tartozott, akik a Bauhaus újító szellemiségét alkalmazták grafikusként. Művészeti praxisában a falikárpitot mint kortárs művészeti médiumot integrálta, selyemterveivel a nemzetközi textilművészetben hagyott nyomot. Életműve indokoltan követel helyet a 20. századi művészettörténet kánonjában, különös tekintettel a női alkotók hozzájárulásának újrafelfedezésében.
Claire Vasarely – Egy élet a színekben
Retrospektív kiállítás a Fondation Vasarely-ben
2025. június 14. – 2026. február 15.
A Fondation Vasarely (Aix-en-Provence) első alkalommal mutatja be Claire Vasarely (született Spinner Klára, 1917–1990) életművét átfogó, retrospektív kiállítás keretében. Az esemény célja, hogy reflektorfénybe állítsa a magyar származású francia művészt, akinek gazdag és sokoldalú munkássága méltatlanul háttérbe szorult a modern művészet férfiközpontú történetírásában.
A szerzőről:
A Műtárgyak Éjszakája Fesztivál rendezvénysorozat keretében Kárpáti Katalin muzeológus „Reklámgrafika, divattervezés, festészet és textilművészet – Claire Vasarely életműve férje, Victor Vasarely árnyékában” című előadásában mutatta be Claire Vasarely sokrétű munkásságát.
A művészről bővebben: Kárpáti Katalin muzeológus tanulmánya az AWARE (Archives of Women Artists, Research and Exhibitions) oldalán:
https://awarewomenartists.com/
© Archives of Women Artists, Research and Exhibitions, 2025
Címlapkép: Claire Vasarely: Me, the graphic artist, 1929, Magángyűjtemény. Forrás: Fondation Vasarely
