Idén szinte egyidőben jelent meg a globális műtárgypiac két nagy éves összefoglaló jelentése, az artprice-nak az aukciós piacot elemző Global Art Market Reportja és az Arts Economics átfogó, a galériák és műkereskedések szektorára is kiterjedő, az Art Basel és az UBS megbízásából készült elemzése. A műtárgy.com elsősorban az Art Basel és az UBS Art Market Reportjának főbb megállapításait foglalja össze, az artprice jelentéséből a tavalyi év értékesítési ranglistáit mutatja be.
Kezdjük a jó hírrel: két évi visszaesés után tavaly a nemzetközi műkereskedelem új erőre kapott: teljes forgalma elérte az 59,6 milliárd dollárt, ami 4%-os növekedést jelent 2024-hez képest. Ehhez az eredményhez a műkereskedelmi csatornák eltérő mértékben járultak hozzá: a forgalom nagyobb részét, 34,8 milliárd dollárt kitevő galériás eladások csak 2%-kal nőttek, a nyilvános árverések 20,7 milliárdos forgalma ugyanakkor 9%-os bővülést jelent. A különböző művészettörténeti korszakok trendjei között jelentős különbség mutatkozik: a legnagyobb forgalmú, második világháború utáni és kortárs kategóriában stagnálás, sőt némi visszaesés volt tapasztalható, ugyanakkor például a régi mesterek eladásai 30, az impresszionista és poszt-impresszionista mestereké pedig 47%-kal bővültek.
Az Arts Economics elemzése ezúttal külön adja meg az árverőházak private sales üzletágának forgalmát, ami – a globális tendenciáknak ellentmondva – 5%-kal, 4,2 milliárd dollárra csökkent. Erre nem könnyű egyértelmű magyarázatot találni, de szerepet játszhatott benne a piacra került nagy magángyűjteményeknek az elmúlt két évinél magasabb száma és ezáltal nagyobb aránya a teljes forgalomban. A nagy kollekciók szinte mindig nyilvános árverésekre kerülnek; a private salest inkább akkor választják a beadók, amikor egy-két értékesebb műtárgytól kívánnak megválni.
Az összforgalom bővülése természetesen jó hír, de a piaci szereplők és a gyűjtők öröme több okból sem lehet felhőtlen. Egyrészt, a tavalyi forgalom még mindig jóval szerényebb, mint a csúcsévek, például 2011, 2014, 2018 vagy 2022 forgalma, másrészt a jó eredmény döntően a nagyobb számban piacra került kiemelkedő gyűjteményeknek, azaz a legfelső ársávban történt nagyobb volumenű eladásoknak köszönhető és arra semmilyen garancia nincs, hogy ilyen kollekciók hasonló számban kerülnek piacra idén is.
Aggodalomra ad okot a kortárs és főleg az ultra-kortárs szektor gyengébb szereplése is,
hiszen, legalábbis elvben, a növekedésnek itt lennének a legnagyobb lehetőségei. Figyelmeztető jel az is, hogy a galériás szektorban a forgalom tavalyi 2%-os bővülésével a költségek 5%-os növekedése áll szemben, főként a megnövekedett vásári részvételi és szállítási költségek miatt. Ez azt jelenti, hogy a galériák átlagos pénzügyi helyzete romlott.
Növeli viszont a tavalyi eredmények értékét, hogy komoly világpolitikai feszültségek és világgazdasági bizonytalanságok közepette, azok ellenére születtek; ugyanakkor ezek a feszültségek ma már szerénynek tűnnek azokhoz képest, amikkel napjainkban kell a műkereskedelemnek (is) szembenéznie. A jelenlegi konfliktusok ráadásul éppen abban a régióban csúcsosodnak ki, amiben a szakemberek a következő évekre a legnagyobb növekedési potenciált látták.
A galériás szektorban némi visszaesés után tavaly újra növekedett a vásári értékesítések aránya és elérték a 35%-ot.
Arra vonatkozóan nincsen külön adat, hogy a részvételi költségek mennyivel nagyobb kiadást jelentettek a galériák számára, mint korábban és bár a vásárrendező cégek kicsit „ráléptek a fékre”, feltételezhető, hogy a vásári eladásokat terhelő kiadások az átlagosnál nagyobb mértékben növekedtek, ha másért nem, akkor a szállítási és biztosítási költségek gyors emelkedése miatt.
A műkereskedelmi forgalom földrajzi eloszlásában 2025 nem hozott drasztikus változásokat.
- Az 59,6 milliárdos „tortából” az USA egymaga 26 milliárdot (44%) hasított ki; a forgalom itt 5%-kal nőtt.
- Nagy-Britanniában az eladások 2%-kal bővülve elérték a 10,5 millió dollárt (18%), míg
- a harmadik nagy piacon, Kínában 1%-os növekedéssel 8,5 milliárdos forgalmat (14%) generáltak.
A három „nagy” tehát együtt a piac 76%-át fedte le – ezért nem tudnak túl nagyot tévedni azok az elemzők, akik e három piac trendjeiből általánosító következtetéseket vonnak le. A francia piac iránti kiemelt figyelmet indokolja, hogy az ország messze a legnagyobb műkereskedelmi platform az EU-n belül, ahol tavaly is folytatódott a viszonylag gyors ütemű fejlődés, ráadásul mindkét szektorban, azaz az aukciós és a galériás piacon is.
A 4,5 milliárd dollár 9%-os növekedést jelent, amivel az ottani piac forgalma – ellentétben a globális piac egészével – már a pandémia előtti szintet is meghaladta. A további nagyobb európai piacok ellentmondásos képet mutattak tavaly: míg például a svájci és az osztrák egyaránt 13%-kal, a spanyol 6%-kal bővült, a német – igaz, egy kiugró 2024-es év után – 10%-kal, az olasz 2%-kal visszaesett. Hasonlóan vegyes a kép a Távol-Keleten, ahol
- Japánban 1%-os csökkenést,
- Dél-Koreában 6%-os növekedést könyveltek el.
- A közel-keleti térség főbb műkereskedelmi központjai, így az Egyesült Arab Emirátusok, Katar vagy Szaúd-Arábia az utóbbi egy-két év dinamikus fejlődése ellenére százalékosan még alig kimutatható arányt képviselnek a forgalomban, nagyobbrészt még a jövő ígéretei.
Az Art Basel-UBS jelentés és még inkább a bemutatására szervezett beszélgetés résztvevői, köztük a riport szerzője, Clare McAndrew és Noah Horowitz, az Art Basel CEO-ja hangsúlyozták, hogy a műpiacon végbemenő változások jelentős részét a megváltozott piaci körülményekhez való alkalmazkodás szükségessége kényszeríti ki. A műkereskedelemnek, miközben a külső, általa nem befolyásolható körülmények is változnak, egy fiatalabb, a nemi arányokat tekintve jóval kiegyensúlyozottabb, felkészültebb, tájékozottabb, földrajzilag szétszórtabb vásárlói kör kiszolgálására kell felkészülnie, ami sokkal nagyobb rugalmasságot feltételez. Egy galéria bezárása például sokszor egy másik galériának egy új helyen történő megnyitásával jár együtt, de ha a hírek csak a bezárásokról szólnak, az a kép alakulhat ki, hogy válságban van a szakma. Eközben a számok egyértelműen igazolják, hogy
nincs szó a galériák számának csökkenéséről,
de az valóban nem biztos, hogy az új galériák ugyanott vannak, ugyanolyan méretűek és hasonló koncepcióval működnek, mint a korábbiak.
Két kérdés, az online piac súlyának változása és a női alkotók forgalmának vizsgálata ma már egyetlen átfogó műpiaci elemzésből sem maradhat ki. Ami az online forgalmat, egész pontosan a kizárólag online formában hozzáférhető művek forgalmát illeti, ennek aránya tavaly 18-ról 15%-ra csökkent; a 9,2 milliárd dolláros forgalom a legalacsonyabb értéket jelenti 2019 óta. Komolyabb súlya mára már csak az alacsonyabb árfekvésű művek kategóriájában maradt, ugyanakkor továbbra is fontos szerepe van egy új vásárlói kör megnyerésében. A magas árfekvésű tételek ugyanakkor egyértelműen visszatértek a galériák fizikai terébe, illetve az élő árverésekre.
A női alkotók súlyának növekedése elsősorban a kortárs kategóriában figyelhető meg, de még a régi mestereknél is vannak jelei. A galériák és műkereskedések kínálatában a női alkotók aránya, ami 2018-ban még csak 35%, 2024-ben 41%, tavaly már 45% volt, a kizárólag elsődleges értékesítést végző galériákban pedig már elérte az 50%-ot. A forgalomban való részesedésük ezen időszakban ugyancsak jelentősen, 28-ról 37%-ra bővült. Az aukciós piac is komoly sikereket hozott tavaly a női alkotóknak, amit jól jelez, hogy abszolút rekordjuk éppúgy megdőlt (Frida Kahlo, 54,66 millió dollár), mint az élő művészek kategóriájában érvényes csúcsár (Marlene Dumas, 13,63 millió dollár). Kahlonál tavaly mindössze három férfi pályatársa (Klimt, Van Gogh és Rothko) műveiért fizettek magasabb árat, míg Dumas nevét az 57., az élő művészek közül az 5. helyen találjuk a legdrágább művek szerzőinek listán.
Az artprice jelentésének talán legolvasottabb része az előző év 100 legmagasabb áron értékesített műalkotásának, illetve 500, legnagyobb összforgalmat bonyolító művészének rangsora. Ezek a listák most nem okoztak nagy meglepetéseket. A legdrágább művek rangsorának élén egyazon művész, Gustav Klimt három alkotása áll – melyek ráadásul, mint ahogy arról korábban beszámoltunk, ugyanazon az árverésen, sőt, ugyanabból a gyűjteményből kerültek kalapács alá –, így várható volt, hogy a legnagyobb forgalmú művészek listáját is ő vezeti. A második helyre visszatért Pablo Picasso, akinek 3729 kalapács alá került munkája összesen 333 millió dollárért kelt el – ez csaknem a duplája az őt a harmadik helyen követő Roy Lichtenstein forgalmának.
Az egy évvel korábbi listavezető René Magritte ezúttal a negyedik lett, s a TOP 10 többi szereplője – Basquiat, Warhol, Monet, Matisse, Chagall és Rothko – is megőrizte előkelő pozícióját. Az egy évvel korábbi TOP 10 egyetlen „meglepetésembere”, a francia szobrász-designer-festő François-Xavier Lalanne ezúttal csak a 47. lett, ami nagyjából megfelel 2024 előtti pozíciójának. Élő művész tavaly nem került a TOP 10-be; a legjobban – tavalyi nagy kiállításaiknak is köszönhetően – David Hockney és Gerhard Richter szerepelt – az ő forgalmuk a 12., illetve a 20. helyhez volt elég. A kortárs művészek középnemzedékéből Damien Hirst műveiért fizették a legtöbbet, amivel a 83. helyezett lett és felkerült a listára néhány ultra-kortárs művész is – közülük a legelőkelőbb, 298. helyen a performatív jellegű munkáival ismertté vált, többnyire Berlinben élő japán Ayako Rokkakut találjuk. Pályáját itthon épített magyar művész ezúttal sem került a legnagyobb forgalmú 500 alkotó közé, de most is megtaláljuk a rangsorban Victor Vasarelyt (196.), Moholy-Nagy Lászlót (256.) és Hantai Simont (400.)
A két említett ranglista megerősíti a piacvezető aukciósházak, a Christie’s és a Sotheby’s domináns helyzetét a magas árfekvésű tételek értékesítésében: az 50 legdrágább tétel közül 46 náluk kelt el, a maradék 4 tételen a Phillips és egy-egy francia, illetve kínai aukciósház osztozott, utóbbi két tétellel is. Ugyanezek a számok a földrajzi koncertrációt is jól mutatják: a 10 legdrágább tétel kivétel nélkül New Yorkban talált gazdára, de az 50 legdrágább közül is csak 11 kelt el másutt – Párizsban, Londonban, Hongkongban vagy Sanghajban.
Az Art Basel-UBS jelentés a műkereskedelmi szereplők 2026-os várakozásainak bemutatásával zárul és mindkét szektorban óvatos optimizmusról ad számot.
A piaci szereplők nagyobbik része – esetenként jelentős mértékű – forgalombővülésre számít,
de nem elhanyagolható a visszaeséssel számolók aránya sem. Mindkét szektorban a legnagyobb és a kisebb méretű cégek az optimistábbak, negatív változásra leginkább a középméretű cégek számítanak. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a felmérés még a geopolitikai feszültségek drámai kiéleződése előtt készült.
Címlapkép forrása: Címlapkép: Az Art Basel Miami Beach 2025 decemberében. Az Art Basel jóvoltából
