Szőnyi N[agy] István: Mártyrok coronája, Melly Az Evangeliomi igaz vallásban álhatatossaknak, és a’ Mártyromság szenvedésben diadalmassaknak, Fejekben Liliom szinü szép Gyémántokkal, s’ Rosa szinü drága Rubintokkal, fénlik: (tudni illik,) Olly idvességes Könyvecske: Mellyben Miképpen kellessék a’ Szenteknek a’ Kristus vallásában megmaradni, az üldözésben magokat viselni, a’ számkivetést, tömlóczöt szenvedni s’ a’ Mártyromságban gyözedelmeskedni? Viahossan meg-mutatyya Szönyi N. István. [Nürnberg] Norinberga, 1727. [Nyomda nélkül.] [38] + 325 + [3] p. Szőnyi Nagy István (1632-1709) református prédikátor, lelkészi hivatását Abaújban, Torna településén kezdte. Kassai hatalmasságok 1670-ben elűzték hivatalából, innentől kezdve számos helyen gyakorolta hivatását. Szenvedélyes hangon megírt elmélkedése a protestáns hit megőrzésének fontosságát hangsúlyozza. A katolikus hit tévelygéseit és veszedelmeit boncoló érvelése támogatására gyakran a magyar történelemből is hoz példákat. Az elmélkedés időről időre latin nyelvű világi verseket is idéz, melyeknek magyar nyelvű fordításait is közli, ezek jobbára a nehéz időkben való helytállás kötelességét példázzák. Az elmélkedés után, függelékben saját élettörténete „Szomorú üldöztetése ‘s számkivetése. Szőnyi N. Istvánnak A’ tornai Ecclesiából” címmel. A munka először Kolozsvárott jelent meg, 1674-ben, példányunk a második kiadásból való. A katolikus normaszegéseket szenvedélyesen elítélő művet a helytartótanács 1756-ban betiltotta. Példányunk címlapján és az azt követő öt levélen erősebb foltosság, a címlapon és a kötet utolsó négy levelén lapszéli pótlás, a belív négy levelének felső sarkán apró pótlás, 16 levelének felső sarkán apró szúrágásnyom. A C ív utolsó levele, valamint az U ív hat levele hiányzik. Vaknyomásos, álbordázott, XX. század második feléből származó félbőr kötésben, vörös festésű

Tamási Áron: Ábel a rengetegben. (Dedikált.) Kolozsvár, 1932. Erdélyi Szépmíves Céh (Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet Rt.) 191 + [3] p. Első kiadás. Dedikált: "Toroczkay Wigand Edének Tamási Áron. 939. VI. 2." Kolofon: "Ez a könyv az Erdélyi Szépmíves Céh hatvankilencedik kiadványa; VI. sorozatának 11-12. számú könyve. Nyomtatta a Minerva Rt. nyomdája Garamond-atniqua betűkkel. A szedést Lauf Rudolf nyomdavezetp, a nyomást Szabó Elek vezette. E könyv illusztrációi Bánffy Miklós tollrajzai. Címlapját linóleumba metszette Kós Károly." Tamási Áron Ábel-trilógiájának első regénye először folyóirat-folytatásokban jelent meg, ez az első kötetkiadása. Néhány oldalon halvány foltosság, példányunk fűzése enyhén meglazult. (Erdélyi Szépmíves Céh, 69. kötet.) Monoki 5923. Prov.: Toroczkai Wigand Ede (1869-1945) építész, iparművész, író, építőművészetére az erdélyi népi építészet komoly hatással volt. Kós Károly színes rajzával illusztrált, sérült gerincű, enyhén foltos kiadói borítóban.

Sienkiewicz, [Henryk] Henrik: Quo vadis? Regény Nero császár korából. [Függelékben:] Menjünk hozzá! Novella Krisztus urunk korából. I-II. kötet. [Teljes mű két kötetben, szignált kötésében, Sárdy János tulajdonosi bejegyzésével.] Budapest, [1922]. Légrády Testvérek (ny.) XV + [1] + 310 p.; 270 p. Mindkét kötet címlapján Sárdy János operaénekes saját kezű aláírása. Henryk Sienkiewicz (1846-1916) irodalmi Nobel-díjas lengyel író történelmi regénye a századvég jelentős szenzációja volt, a századfordulón számos fordítása jelent meg. Magyar nyelven 1901-ben rögtön három fordítás is napvilágot látott, Szekrényi Lajos fordítása a Szent-István-Társulatnál, egy ifjúsági változat Pfeifer Ferdinándnál, Zigány Árpád fordítása pedig a Légrády Testvéreknél jelent meg. Kötetünk a híres regény hatodik Légrády-kiadásából való. Példányunkat Verő Klára könyvkötő művész kötötte, aranyozott szignója a hátsó kötéstáblák belső oldalán található. Egységes, aranyozott, álbordás gerincű, szignált korabeli félmaroquin kötésben (Verő Klára, Budapest), az előzékek, valamint a kötéstáblák és a kartontok papírborítása kézzel merített és festett papírral készült. Dekoratív, szép példány.