[Bolyai János]: Ioannis Bolyai in memoriam. Libellus post saeculum quam Ioannes Bolyai de Bolya, anno MDCCCII A.D. XVIII kalendas ianuarias Claudiopoli natus est ad celebrandam memoriam eius immortalem ex consilio Ordinis mathematicorum et naturae scrutatorum Regiae litterarum universitatis hungaricae Francisco-Josephinae claudiopolitanae editus. Claudiopoli [Kolozsvár], 1902.,(Franklin-ny.), XV+1+154+1 p. + 1 (kihajtható kézirat hasonmás) t. Latin nyelven. Benne néhány cikkel. Kiadói aranyozott félbőr-kötés, aranyozott lapélekkel, kartontokban, kissé kopott, kissé foltos borítóval, de alapvetően jó állapotban. 1903 Farkas Gyula (1847-1930) matematikus, fizikus, a Kolozsvári M. Kir. Ferenc József Tudományegyetem matematikai és természettudományi kar dékánja hivatalos levele Réthy Mór (1846-1925) matematikus, fizikus részére, autográf aláírásával, melyben értesíti, hogy a Bólyai-ünnepre megjelent emlékkötetet megküldik neki. „Karunk megemlékezvén arról, hogy Tudomány-Egyetemünkön Nagyságod kezdette meg a Bolyai-féle geometria tanainak a hirdetését, a Bolyai-ünnep alkalmából kiadott emlékíratnak egy díszkötésű példáját azzal a kérelemmel küldi meg Nagyságodnak, hogy azt elismerésünk némi jeléül szivesen fogadni méltóztatassék. Kolozsvárott, a m. kir. F. J. Tud. Egyetem mathematikai és természettudományi Karának 1903. februárius hó 5. é[s] 10-én tartott rendes

Vörösmarty Mihály: Vörösmarty Mihál' Kisebb hős költeményei. Pesten, 1833. Trattner-Károlyi' tulajdona. 1 t. (rézmetszetű címkép) + [2] + 308 + [2] p. + 3 t. (rézmetszet). Első kötetkiadás. Kötetünk Vörösmarty Mihály elbeszélő költeményeinek első gyűjteményes kötetkiadása, mely a pályakezdő Zalán futása című eposz utáni keletkezett nevezetes, ám kisebb terjedelmű elbeszélő költeményeket adja közre. A Pestre költözött, hírneves szerző anyagi nehézségei miatt művei kiadási jogát 1831-ben eladta Trattnernek és Károlyinak, kötetünk az általuk gondozott Vörösmarty-összkiadás harmadik, befejező darabjaként jelent meg. A korábban évkönyvekben, antológiákban megjelenő kiseposzokat a kor neves illusztrátorainak, Michael Hofmann (1797-1867) osztrák és Adolf Dworzák (1802-1838) cseh grafikusnak finom rajzolatú metszetei kísérik. Tartalma: Cserhalom -- Tündérvölgy -- Széplak -- A' Rom -- A' két szomszédvár -- Eger -- A Délsziget -- Magyarvár. Az oldalakon foxing, az utolsó nyomtatott oldalon régi tulajdonosi bélyegzés. (Vörösmarty Mihály munkái III. kötet.) Szüry 5111. Aranyozott, javított gerincű korabeli egészvászon kötésben, pávamintás festésű lapszélekkel. Jó példány.

Bánffy Miklós: Emlékeimből. Az Erdélyi Szépmíves Céh jubileumi díszkiadása. Kolozsvár, [1943.],Erdélyi Szépmíves Céh, 262+2 p. Bánffy Miklós IV. Károly általa rendezett koronázásáról és az 1918-19-es forradalmakról ír a kötetben, amely az utóbbiak miatt szerepel a mű szerepel az 1945-ben az Ideiglenes Nemzeti Kormány által betiltott fasiszta, és szovjetellenes könyvek listáján. Kiadói félvászon-kötés, kissé foltos borítóval.

Gáti József: A versmondás. (Dedikált!) Bp., 1965, Gondolat, 402+(2) p. Első kiadás. Kiadói egészvászon-kötés, a könyv végén kissé sérült lapszélekkel. Kiadói kartontokban, 2 db hanglemez-melléklettel. (1965-ben az egyik első olyan könyv volt, amelyhez hanglemezt mellékeltek). Megjelent 3300 példányban. A szerző, Gáti József (1915-1998) Aase-díjas színész, tanár, érdemes és kiváló művész által dedikált példány.

Horvát István: Nagy Lajos, és Hunyadi Mátyás híres magyar királyoknak védelmeztetések a' nemzeti nyelv ügyében. Tekéntetes, tudós Schwartner Márton úr vádjai, és költeményei ellen írta Horvát István. Pesten, 1815. Trattner János Tamás' betűivel. [4] + 64 p. Egyetlen kiadás. Horvát István (1784-1846) nyelvész, őstörténész, egyetemi tanár szenvedélyes hangon írt vitairata egykori mestere, Schwartner Márton (1759-1823) oklevéltani kutató, egyetemi tanár hazafiatlannak gondolt nézetei ellen. A különös őstörténeti és nyelvészeti nézeteiről közismert, nemzeti büszkeségtől fűtött Horvát István ebben a művében hevesen cáfolja Schwarter Márton nézeteit. A történészt fölöttébb felbőszítette Schwartner azon kijelentése, hogy - nemzeti királyaink - Nagy Lajos és Hunyadi Mátyás udvaraiban a magyar nyelv szóbeliségben és írásbeliségben egyáltalán nem volt használatos. Horvát István a schwartneri érveléssel szembe szállva azt próbálja bizonyítani, hogy derék magyar királyaink nemzeti érzéstől fűtve igenis pártolták a magyar nyelv fejlődését, magyar szokásokat ápoltak, és a magyar nemzeti nyelv és írásbeliség előmozdításában akkor is komoly érdemeket szereztek, ha ennek írásbeli nyoma nem maradt; máskülönben Bonfini egyes, magyar énekmondókról tett megjegyzései aligha maradtak volna fenn, illetve a 16. századi magyar nyelvű írásbeliség aligha bontakozhatott volna ki olyan erővel, ha a magyar nyelvűséget a korábbi évszázad magyar királyi udvara titokban nem mozdította volna előre. A történeti dolgozat a reformkor előtti hazafias szellemű tudományos publicisztika szép példája; önellentmondásokban gazdag elméleteit a kortársak némi derűvel szemlélték. A címlapon egykori tulajdonosi bejegyzés nyomai. Szüry 1892. Fűzve, enyhén sérült korabeli papírborítóban. Körülvágatlan, jó példány.