Fischer Károly Antal: A hun-magyar írás és annak fennmaradt hagyományai. (Szentkatolnai Bálint Gábor nyelvész, turkológus, orientalista baráti levelének és kétoldalas olvasói levelének eredeti kéziratával.) Budapest, 1889. Heisler J. könyvnyomdája. 105 + [3] p. Első kiadás. Fischer Károly Antal (1838-1926) magyar királyi vasúti hivatalnok, műkedvelő nyelvész, a hun-magyar rovásírás szakértője. Oldalszámozáson belül számos ábrával illusztrált szakmunkája a rovásíráson mellett a hun-magyar rokonság elméletét támogatja, ám munka fókuszában elsősorban az adatközlés, illetve a hun rovásírásos emlékek tanulmányozásának tudománytörténete áll. A kötetbe helyezve Szentkatolnai Bálint Gábor (1844-1913) nyelvész, turkológus, kolozsvári egyetemi tanár két, 1892-ben keletkezett autográf kézirata. A Kaukázusban és Közép-Ázsiában hosszabb kutatóutat töltött Szentkatolnai Bálint Gábor egyik kézirata a Fischer Károly Antalnak küldött, egy oldal terjedelmű kézirat, "Kedves Barátom" kezdettel, mely levélben a Fischer Károly Antal által felvetett egyik filológiai kérdésre ír meggyőző választ. A másik, két oldal terjedelmű kéziratát feltehetően a sepsiszentgyörgyi "Székely Nemzet" folyóirat olvasói levelének szánta. Az emlékezetes levélben a turkológus professzor a budapesti lapok hazafiatlanságáról ejt néhány szót, amennyiben a lapok a hun-székely rovásírással kapcsolatos újabb tudományos eredmények közlését - mivel az kívül esik érdeklődési körükön - teljességgel mellőzik. Szentkatolnai Bálint Gábor néhány szóban a finnugrista tudósok, és általánosságban a hivatásos tudományosság felkent képviselőinek érzelemvilágáról is beszámol: "A Székely Nemzet november 9-iki és 11-iki számaiban látott besenyő kincsek hun-magyar föliratjainak megfejtését, s így azok mivoltának igazolását a fővárosi nagy lapok (egynek kivételével) agyonhallgatták; mintha ama tény, hogy annyi régi arany kincs a nevetségesnek tartott hun-magyar írás réges-régi létezését bizonyítja, a budapestiekre nézve annyi értékkel sem bírna, mint az, hogy a fővárosban egy kutya kilencet kölykezett. Meglehet, a Székely Nemzet vidéki volta miatt [mellőztek] a büszke fővárosi lapok régi dicsőségünk emez arany okmányairól legalább említést tenni. Ezelőtt a 60-as években, midőn az enlaki unitárius templomnak "Georgius Musnai; Csak egy az Isten" hat szóból álló hun-magyar fölirata ismeretessé lett, mily nagy volt az öröm, pedig az a hun-magyar írásnak csak kétszáz éves, rövidke bizonyítéka volt. Hja akkor még nem voltak oly nagy számban az olyan tudósok, akiket bánt, ha fajunk múltjából valami nemes anyag földerül!" A kolozsvári turkológus olvasói levele egyszerre eleveníti meg a hirtelen megnövekedett Budapesttel kapcsolatos vidéki neheztelések világát, a fővárosi média nyomasztó túlsúlyát, illetve ítéli el a becsatornázott, hivatalossá lett finnugor nyelvészet befolyásos világának hazafiatlan természetét. Az első előzéken régi tulajdonosi könyvjegy. Poss.: Málik József okleveles építészmérnök, törvényszéki hites szakértő. Aranyozott gerincű korabeli félbőr kötésben, az aranyozott címfelirat a gerincen vörös címkén. Dekoratív, szép

19185. tétel:

Fischer Károly Antal: A hun-magyar írás és annak fennmaradt hagyományai. (Szentkatolnai Bálint Gábor nyelvész, turkológus, orientalista baráti levelének és kétoldalas olvasói levelének eredeti kéziratával.) Budapest, 1889. Heisler J. könyvnyomdája. 105 + [3] p. Első kiadás. Fischer Károly Antal (1838-1926) magyar királyi vasúti hivatalnok, műkedvelő nyelvész, a hun-magyar rovásírás szakértője. Oldalszámozáson belül számos ábrával illusztrált szakmunkája a rovásíráson mellett a hun-magyar rokonság elméletét támogatja, ám munka fókuszában elsősorban az adatközlés, illetve a hun rovásírásos emlékek tanulmányozásának tudománytörténete áll. A kötetbe helyezve Szentkatolnai Bálint Gábor (1844-1913) nyelvész, turkológus, kolozsvári egyetemi tanár két, 1892-ben keletkezett autográf kézirata. A Kaukázusban és Közép-Ázsiában hosszabb kutatóutat töltött Szentkatolnai Bálint Gábor egyik kézirata a Fischer Károly Antalnak küldött, egy oldal terjedelmű kézirat, „Kedves Barátom” kezdettel, mely levélben a Fischer Károly Antal által felvetett egyik filológiai kérdésre ír meggyőző választ. A másik, két oldal terjedelmű kéziratát feltehetően a sepsiszentgyörgyi „Székely Nemzet” folyóirat olvasói levelének szánta. Az emlékezetes levélben a turkológus professzor a budapesti lapok hazafiatlanságáról ejt néhány szót, amennyiben a lapok a hun-székely rovásírással kapcsolatos újabb tudományos eredmények közlését – mivel az kívül esik érdeklődési körükön – teljességgel mellőzik. Szentkatolnai Bálint Gábor néhány szóban a finnugrista tudósok, és általánosságban a hivatásos tudományosság felkent képviselőinek érzelemvilágáról is beszámol: „A Székely Nemzet november 9-iki és 11-iki számaiban látott besenyő kincsek hun-magyar föliratjainak megfejtését, s így azok mivoltának igazolását a fővárosi nagy lapok (egynek kivételével) agyonhallgatták; mintha ama tény, hogy annyi régi arany kincs a nevetségesnek tartott hun-magyar írás réges-régi létezését bizonyítja, a budapestiekre nézve annyi értékkel sem bírna, mint az, hogy a fővárosban egy kutya kilencet kölykezett. Meglehet, a Székely Nemzet vidéki volta miatt [mellőztek] a büszke fővárosi lapok régi dicsőségünk emez arany okmányairól legalább említést tenni. Ezelőtt a 60-as években, midőn az enlaki unitárius templomnak „Georgius Musnai; Csak egy az Isten” hat szóból álló hun-magyar fölirata ismeretessé lett, mily nagy volt az öröm, pedig az a hun-magyar írásnak csak kétszáz éves, rövidke bizonyítéka volt. Hja akkor még nem voltak oly nagy számban az olyan tudósok, akiket bánt, ha fajunk múltjából valami nemes anyag földerül!” A kolozsvári turkológus olvasói levele egyszerre eleveníti meg a hirtelen megnövekedett Budapesttel kapcsolatos vidéki neheztelések világát, a fővárosi média nyomasztó túlsúlyát, illetve ítéli el a becsatornázott, hivatalossá lett finnugor nyelvészet befolyásos világának hazafiatlan természetét. Az első előzéken régi tulajdonosi könyvjegy. Poss.: Málik József okleveles építészmérnök, törvényszéki hites szakértő. Aranyozott gerincű korabeli félbőr kötésben, az aranyozott címfelirat a gerincen vörös címkén. Dekoratív, szép

Fischer Károly Antal: A hun-magyar írás és annak fennmaradt hagyományai. (Szentkatolnai Bálint Gábor nyelvész, turkológus, orientalista baráti levelének és kétoldalas olvasói levelének eredeti kéziratával.) Budapest, 1889. Heisler J. könyvnyomdája. 105 + [3] p. Első kiadás. Fischer Károly Antal (1838-1926) magyar királyi vasúti hivatalnok, műkedvelő nyelvész, a hun-magyar rovásírás szakértője. Oldalszámozáson belül számos ábrával illusztrált szakmunkája a rovásíráson mellett a hun-magyar rokonság elméletét támogatja, ám munka fókuszában elsősorban az adatközlés, illetve a hun rovásírásos emlékek tanulmányozásának tudománytörténete áll. A kötetbe helyezve Szentkatolnai Bálint Gábor (1844-1913) nyelvész, turkológus, kolozsvári egyetemi tanár két, 1892-ben keletkezett autográf kézirata. A Kaukázusban és Közép-Ázsiában hosszabb kutatóutat töltött Szentkatolnai Bálint Gábor egyik kézirata a Fischer Károly Antalnak küldött, egy oldal terjedelmű kézirat, „Kedves Barátom” kezdettel, mely levélben a Fischer Károly Antal által felvetett egyik filológiai kérdésre ír meggyőző választ. A másik, két oldal terjedelmű kéziratát feltehetően a sepsiszentgyörgyi „Székely Nemzet” folyóirat olvasói levelének szánta. Az emlékezetes levélben a turkológus professzor a budapesti lapok hazafiatlanságáról ejt néhány szót, amennyiben a lapok a hun-székely rovásírással kapcsolatos újabb tudományos eredmények közlését – mivel az kívül esik érdeklődési körükön – teljességgel mellőzik. Szentkatolnai Bálint Gábor néhány szóban a finnugrista tudósok, és általánosságban a hivatásos tudományosság felkent képviselőinek érzelemvilágáról is beszámol: „A Székely Nemzet november 9-iki és 11-iki számaiban látott besenyő kincsek hun-magyar föliratjainak megfejtését, s így azok mivoltának igazolását a fővárosi nagy lapok (egynek kivételével) agyonhallgatták; mintha ama tény, hogy annyi régi arany kincs a nevetségesnek tartott hun-magyar írás réges-régi létezését bizonyítja, a budapestiekre nézve annyi értékkel sem bírna, mint az, hogy a fővárosban egy kutya kilencet kölykezett. Meglehet, a Székely Nemzet vidéki volta miatt [mellőztek] a büszke fővárosi lapok régi dicsőségünk emez arany okmányairól legalább említést tenni. Ezelőtt a 60-as években, midőn az enlaki unitárius templomnak „Georgius Musnai; Csak egy az Isten” hat szóból álló hun-magyar fölirata ismeretessé lett, mily nagy volt az öröm, pedig az a hun-magyar írásnak csak kétszáz éves, rövidke bizonyítéka volt. Hja akkor még nem voltak oly nagy számban az olyan tudósok, akiket bánt, ha fajunk múltjából valami nemes anyag földerül!” A kolozsvári turkológus olvasói levele egyszerre eleveníti meg a hirtelen megnövekedett Budapesttel kapcsolatos vidéki neheztelések világát, a fővárosi média nyomasztó túlsúlyát, illetve ítéli el a becsatornázott, hivatalossá lett finnugor nyelvészet befolyásos világának hazafiatlan természetét. Az első előzéken régi tulajdonosi könyvjegy. Poss.: Málik József okleveles építészmérnök, törvényszéki hites szakértő. Aranyozott gerincű korabeli félbőr kötésben, az aranyozott címfelirat a gerincen vörös címkén. Dekoratív, szép példány.

Kategória: Nemesfém tárgyak

Kikiáltási ár: 24 000 Ft

Aukció adatai

Aukció neve: 44. NagyaukcióAukció dátuma: 2025.05.10Aukció ideje: 18:00Aukció helye: http://www.darabanth.comTételszám: 19185

Eladó adatai

Eladó: Darabanth KftCím: Csonka Krisztián
Darabanth Bélyegkereskedelmi és Aukciósház Kft.
Budapest
Andrássy út 16.
1061Telefon: 317-4757, 266-4154, 318-4035Weboldal: http://darabanth.com

Bemutatkozás: A tételek a leütési ár + 25% jutalék megfizetése után kerülnek a vevő tulajdonába. Ha a tételt nem személyesen veszik át, a vevő a postaköltség, biztosítási díj megfizetésére is köteles.

Galéria további műtárgyai

19185. tétel:

Kapcsolódó műtárgyak

Belépés

Regisztráció